Kárpátalja anno: Rókamező

Rókamező (ukránul Лисичово) Kárpátalján, a Szolyvai-havasokban, a Kovácsréti-patak partján található.

Ilosvától 40 km-re, Kovácsréttől 7 km-re északra fekszik, a trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Dolhai járásához tartozott, jelenleg az Ilosvai járás része.
Először 1465-ben, Liszicza néven tűnik fel egy oklevélben. 1466-ban Lissica, 1517-ben Rawasmezew, 1662-ben Ravaszmező néven írták.
A település lakóit valószínűleg a Dolhai család tagjai telepítették le a 15. század elején, de a falu a későbbiekben is az ő birtokuk maradt: 1550-ben Dolhai György és Dolhai Imre, 1600-ban Dolhai János az ura.
Az 1715 évi összeíráskor a falu elhagyatott állapotú volt és még 1720-ban is csak hat jobbágy lakta.
1760-tól a Telekiek működtettek papírgyárat a településen.
1795-ben Vályi András földrajztudós a Magyar Országnak leírása című könyvében (ez volt a legelső magyar nyelven megjelent betűrendes helységnévtár, mely Magyarország több mint 12 500 települését sorolja fel, s rövid leírásokban ismerteti a legfontosabb gazdasági és népességi adatokat) azt írja a településről, hogy ott 556 görögkatolikus és 16 zsidó él, s településnek saját temploma van.
A 18–19. századtól vasércet találtak a környéken. Ekkor kezdett működni a faluban a kovácsműhely.
Az 1862-es összeírások szerint a faluban 166 ház volt, a lakosság 850 ruszinból állt.
1910-ben 1733 lakosából 28 magyar, 80 német, 1563 ruszin volt. Ebből 98 római katolikus, 1562 görögkatolikus, 69 izraelita volt.
Az 1930-31-es években a rossz termés miatt sokan éheztek, s közel 200-an vándoroltak el a környékről.
Az első világháborúban 28 helyi lakos vesztette életét, emlékükre 1967-ben avattak táblát.
A falu nevezetessége az a hámor kovácsmúzeum, mely Európában is egyedülálló, s egy ma is működő üzemet mutat be. (A Wikipedia alapján.)