XI. Kárpátaljai Természetvédelmi és Természetismereti Tábor
Idén, július 18-tól 25-ig, tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a Kárpátaljai Természetvédelmi és Természetismereti Tábor, amely immár ötödik éve a Salánki Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor bázisán volt lebonyolítva. A tábor elsődleges célja – azon kívül, hogy a résztvevők számára pihenési, kikapcsolódási lehetőséget nyújtson – közvetlen környezetünk természeti értékeinek játékos, szórakoztató megismertetése és megszerettetése.
A tábor és a szakmai programok szervezésében részt vett Kohut Erzsébet, a tábor vezetője, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola biológiatanára, Kun Zsuzsanna biológiatanár, a Csapi Széchenyi István Középiskola igazgatóhelyettese, Keresztyén Andrea, a Nagydobronyi Középiskola biológiatanára, Kész Barnabás történész, a helybeli középiskola pedagógusa, valamint a Debreceni Egyetem kárpátaljai születésű diákjai és a Rákóczi-főiskola volt hallgatói és jelenlegi gyakornokai.
Az idei rendezvényen közel 50 fő vett részt, amelyre egész Kárpátalja számos településéről érkeztek a természet világa iránt érdeklődő gyerekek, fiatalok, köztük a KMPSZ versenyein az elmúlt tanévben első helyezést elért iskolások.
A hagyományokhoz híven a résztvevőknek terepnaplót kellet vezetniük, melynek alapján különböző feladatokat kellett elvégezniük, és erről bejegyzéseket készíteniük.
Az első napon, a tábor megnyitója után, a közben csapatokba rendezett táborozók egy részletet hallgathattak meg Rachel Carson Néma tavasz című könyvéből. A felolvasott történet alapján képregényeket írtak-rajzoltak, amelyet a záró estig kellett elkészíteniük.
A táborlakók, a hét folyamán, számos túrán vettek részt mivel a foglalkozások többsége a természetben folyt. Így megismerhették a Borzsa-folyó mentén húzódó természetvédelmi területet, a Salánki Nagyerdő és Helmec-hegy növény- és állatvilágát, gyógynövényeit.
A csapatok az erdőben a szúnyogok vizsgálatával kezdték a hetet. Beszéltek a szúnyogok szokásairól, életmódjukról, morfológiai jellemzőiről, szaporodásukról. Ezután szúnyogszámlálás és gyűjtés következett, amelyeket a szúnyog „csaléteknek” kihelyezett bátrabb táborozók végtagjairól fogtak be, erre a célra elkészített szippantó eszközzel.
Folytatásként a Mindenki élőhely-határozója segítségével élőhely típusokat határoztak meg. Az élőhely értékelés után a Természetesség-mérő lap kitöltésével meghatározásra került, hogy a körülöttünk lévő táj növényzete mennyire természetes vagy leromlott.
A táborlakók a Salánk-környéki réteken kipróbálhatták a fűhálózást, a növényzeten élő ízeltlábúak gyűjtésének legáltalánosabb, és legegyszerűbb módját. Kipróbálhatták a futóbogarak elfogására használt egyik legismertebb módszert – a talajcsapdázást. Egyik este pedig éjjeli lepkék befogásával és vizsgálatával foglalkoztak.
A tábor már jellegzetes – mikroszkopizálás, boncolás, növény- és állathatározás – foglalkozásain kívül, idén újdonságként a Borzsa partján hidrobiológiai vizsgálatokat is végeztek a táborlakók. Itt hallhattak a Salánk-környéki szitakötők napszakos tevékenységéről, szaporodásáról, táplálkozásáról, lárváik felépítéséről. Kézi kaparóháló segítségével a folyó aljzatáról szitakötő lárvákat gyűjtöttek, amelyet majd a táborban sztereo mikroszkóppal vizsgáltak és határoztak meg fajuk szerint.
Az élővilág tanulmányozása mellett a résztvevők elsajátíthatták a térképészet alapjait, az iránytű és a tájoló használatát is, derült éjszaka – a csillagos eget vizsgálva – a csillagképek felismerését is gyakorolhatták.
A szakmai programok mellett természetesen a szórakozásra és a játékra is nyílt lehetőség. Esténként vetélkedőn, társasjátékon, drámajátékon lehetett részt venni. A tábor legnépszerűbb játékának ismét a fenolftalein háború bizonyult, amelyben a nevelőkből és gyerekekből álló két csapat mérkőzött meg és próbálta meg vörösre lőni az ellenfél szívét.
Szabadidőben a táborlakók agyagozással, papíröntéssel, makramé, origami, képeslapok készítésével, lovaglással, íjászkodással foglalkoztak, esténként kellemes órákat töltöttek el a tábortűz mellett.
Utolsó nap következett a csapatok számára lefárasztóbb és legösszetettebb feladat, a terepfutás. A versenyzők térkép, tájoló, a megadott irányok és távolságok segítségével határozhatták meg a település környékén elhelyezett állomásokat, amelyeken mind szakmai és ügyességi feladatokat kellett megoldaniuk.
A záró esten a vetélkedők, versenyek és a terepnapló vezetésért kapott pontokat összesítve került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre, melyen a helyezettek átvehették a KMPSZ, valamint a Dorcas Segélyszervezet ajándékcsomagjait.