A nap verse: Lengyel János: Sorozatok

Egyszer úgy is haza megyek, 
S elhagyom minden 
Porral lepett keservemet. 
Nem írok több verset, 
Zsíros kenyeret csomagolok 
A fehér papírosokba. 
Agyamba felvevőt szerelek, 
S lesem kóbor legyek 
Ablaküveg-szeánszát. 
A flakonokat borral töltöm, 
Gyorsan múló idő csöppen, 
S üresen állnak a sarokban. 
A plafonról vakolat pereg, 
Öreg takarók bőre 
Álmok verejtékét issza. 
Anyám hangja délben ébreszt, 
Üresen tátong a kályha, 
Meleget áhít az odú. 
A tető újra beázik, 
Hiába állítom el az esőt 
Az ásványvíz plakátokon. 
A tv-ben Mexikót látok, 
Az ablakon át nyomort, 
A sorozatnak nem lesz vége.