150 éves a beregszászi Dalárda
Vasárnap ünnepi istentiszteletre került sor a beregszászi református templomban, amikor is hálát adtak Istennek a 150 évvel ezelőtt alakult, és szinte megszakítás nélkül működő Dalárdáért. Taracközi Ferenc lelkipásztor igehirdetésében arról szólt, hogy a Bibliában számtalanszor találkozunk azzal a ténnyel, hogy egy-egy eseménynek emléket állítanak a népek, és ünnepelnek. Az igehirdetés alapjául választott Józsué könyve 4. részében is arról olvasunk, hogy emléket állítottak a Jordánon való átkelésnek, hogy a kövek is hirdessék Isten dicsőségét, hatalmasságát, aki kiszárította a folyót, meg a Vörös-tengert, és szárazon kelt át Izráel népe azon. „Féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben!” – szól a bibliai figyelmeztetés.
150 évvel ezelőtt alakult meg Beregszászban a Dalárda, melynek tagjai mindenkor az Istentől kapott tálentumukkal énekkel dicsérték, dicsérik az Urat. Az, hogy 150 éve fennáll, hogy megmaradt a tiltások ellenére is – óriási bizonyság.
Hatalmas bizonyságként szolgált akkor is, amikor a szovjet rendszerben egyik temetésen a párttitkár temetett, másikon a pap mellett ott állt a Dalárda, és énekelt, hangosan hirdetve Isten dicsőségét. Ma is szükség van a Dalárdára, hogy hirdesse Isten magasságát azoknak is, akik elkerülik, s azoknak is, akik rendszeresen látogatják a templomot, meg azoknak is, akik vigaszra várnak. Legyen a mi életünk is bizonyságtévő élet, vállaljuk fel még nyíltabban, hogy Isten gyermekei vagyunk, s akkor beváltjuk küldetésünket, mondta a lelkipásztor.
A Ladányi Katalin vezette Dalárda énekszolgálatát követően Krémer István ismertette az 1861-ben alakult Dalárda történetét. Nagy elismeréssel szólt Apai György karnagyról (1953-tól 1990-ig vezette az énekkart), aki a tiltások idején Forgon Pál akkori beregszászi lelkésszel (később ő lett a KRE püspöke) személyesen járultak Ungváron a megyei tanács elé, hogy engedélyt kérjenek a Dalárda további működésére. Az engedélyt, hála Istennek, megkapták. 1990-ben Maloványi Józsegf, majd ’95-ben Ladányi Katalin vette át a karmesteri pálcát. Két éve Poncz Ilona karmester is bekapcsolódott a munkába. Mint Krémer István elmondta, a Dalárdában a szeretet légköre a mérvadó, minden tagja szívből énekel és nem érdekből. Külön méltatta Bundás Péter karelnök önzetlen szervezőmunkáját is. Valamennyien áldott eszközei vagyunk az Úrnak, akinek ezúttal is hálával áldozunk. Ő az, aki teremtett, aki összetart, Ő az, aki jövőt ad nekünk és gyermekeinknek. Ezért áldja Őt a Dalárda énekszóval. Áldott legyen az Úr neve! – zárta beszámolóját Krémer István.
Kiváltság és felelősség, ha Istentől küldetést kapunk. Kiváltság és felelősség ma is a Dalárda tagjának lenni. Legyenek továbbra is az Úr áldott eszközei, kívánta zárszavában Taracközi Ferenc, majd iGézával, a gyülekezet gondnokával oklevelet adott át a jubileumot ünneplő dalárdatagoknak.
Marton Erzsébet