A nap verse: Bagu László: (nagyon könnyű cigaretta)

mi vagyunk az asztalon szeretkezők
a szerelem szótlan vallatói
hozzánk semmi hang nem jut el
kézmozdulatokkal jelezzük egymásnak
a halál végtelen történéseiben
együvé tartozunk
mi nem süllyedünk szőnyegekbe
érezni akarjuk bőrünkön
a préselt farostlap hidegét
félni akarunk, hogy valaki ránk nyit
ki akarjuk számolni az időt
hogy nyelvünkön tudjuk a reklámok ízét
forogni akarunk, mert vinilből való testünk
s a másik a tű, ki mindenütt összebarázdál majd
használni akarjuk ezt a zugot
mi nekünk élni adatott
itt vackoljuk el magunkat télére
vagy ha két indulás között aludni vágyunk

ne keltsen minket senki fel