Legendák Kárpátalján: A két medve és a Tisza

Tisza folyónkról s annak eredetéről már számos alkalommal olvashattak sorozatunkban. Ezeknek a történeteknek több változata ismert. Akad, amely apróbb eltérésekkel meséli el egyazon történetet, tükrözve azt, ahogy a szájhagyomány az egymástól távolabb eső vidékeken továbbadta. Ma egy korábban bemutatott legenda egyik változatát osztjuk meg portálunkon. Ám előtte vizsgáljuk meg, honnan is eredhet valójában a Tisza elnevezés.

Ahogy a legendák, úgy a kutatások sem kínálnak egyetlen, határozott döntést e kérdést illetően. A Földrajzi nevek etimológiai szótárába Kiss Lajos a Tisza első említését 950 tájékára teszi, Titsaként említi az Ómagyar olvasókönyvre hivatkozva. A név eredetét az ősi indoeurópai nyelvben látja: az „iszapos” jelentésű tisjo (olvaszt, olvad) szóból eredezteti. Mihajlo Lucskaj A kárpáti ruszinok történetében ezt írja: ,,…A lakosság Tiszát emleget, azaz Tihsát a tiha szóból, ami csendet, nyugodtat jelent.” Anonymusnál és más régi magyar szerzőknél Tyscia, Thiscie, Thicia, Tycya néven jelenik meg. A Tisza elnevezés szláv közvetítéssel is bekerülhetett nyelvünkbe, erről nincsenek pontos adataink. Az elnevezés eredete egészen a kelet-közép-európai népvándorlások koráig nyúlik vissza.

„Valamikor nagyon régen, az aknaszlatinai sóbányában lakott a jótündér, aki nagyon szerette a magas hegyek közt élő ruszinokat, akik barátságban, békében éltek. Ám egy alkalommal két gazfickó vetődött a vidékre, és sa­nyargatni kezdte a hegylakó ruszinokat. Elmentek hát, s elpanaszolták gond­jukat a jótündérnek. A sóbányában lakó tündér haragra lobbant, s medvévé változtatta a két gazfickót. Egyikük világos, másikuk sötét szőrű medvévé változott, ezáltal még rosszabbra fordult a ruszinok élete. A két medve már nem csak őket sanyargatta, de elragadta jószágaikat is. Újra elmentek a ru­szinok az aknaszlatinai sóbányában lakó jótündérhez.
– Kedves tündér, nagyon szeretünk, sajnálunk itt hagyni, mégis új hazát keresünk, mert nem tűrhetjük tovább a két gonosz medve gaztetteit – mondták a ruszinok.
A jótündér nem akarta elengedni kedves népét, ezért törte a fejét, mit tegyen.
– Megvan! – kiáltott fel. – Vízzé változtatom őket. A víz hatalmas, mégis az embert szolgálja.
A két medve a Kárpátok különböző részén garázdálkodott ekkor, a fekete a Tatár-hágó környékén, az Okula-nyeregnél, 1265 m magasan, a világos színű medve pedig a Hoverla lábainál, 1400 m magasságban. A jótündér varázslatára mindketten vízzé változtak. Ijedtükben sebesen futottak le a hegyen. Nem látták egymást, csak egymás csobogását hallották. Futottak, futottak, s Rahónál találkoztak. Egyesültek, s együtt folytak tovább. A fekete medvéből lett a Fekete-Tisza, a fehér medvéből pedig a Fehér-Tisza.”

(A legenda megtalálható a Dupka György és Zubánics László által összeállított Szépasszony dombja című kötetben.)

Kocsis Julianna

Kárpátalja.ma