Magyar feltalálók: Déri Miksa és találmányai

Amikor nélkülözhetetlen találmányokról, fontos felfedezésekről beszélünk, akkor minden esetben kiemelkedik az egyén mint tudós, aki munkája révén maradandót alkotott. Sokszor nem egyemberes munkákról beszélünk, hiszen minden alkotás, találmány mögött több jeles elme is állhat.
Vegyük például a nemrég emlegetett transzformátort, és a mögötte álló Zipernowsky-Déri-Bláthy triót. Zipernowskyról már olvashattak sorozatunkban, Bláthy Ottóról pedig a későbbiekben lesz szó. A sor közepén Déri áll, aki nem annyira ismert, mégis nélkülözhetetlen tagja volt a csapatnak, emellett önálló találmányként több szerkezetet is köthető a nevéhez.
Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében a következőket írja: Déri Miksa 1854-ben született a Bács-Bodrog megyei Bács községben. Egész családja kereskedelemmel foglalkozott, ám ő mégis a műszaki pályát választotta. A Bécsi Műegyetemen szerzett vízépítő-mérnöki oklevelet. Kezdeti munkája mellett az elektrotechnika világa érdekelte, így ebben az irányban kezdte fejleszteni magát. Nemsokára annak a Ganz-gyárnak a mérnöke lett, melyről már Mechwart Andrásnál és Zipernowsky Károlynál is szóltunk. Itt ismerkedett meg az előbb említett Zipernowskyval és Bláthy Ottóval, akikkel a munka mellett több évtizedre szóló barátságot is kötött.
Az 1880-as években sokat foglalkoztatta a tudós réteget az áram, az áramelosztás, a fény elosztásának problémája. Egy-egy áramfejlesztővel már meg tudták oldani egy színház, pályaudvar vagy szálloda áramellátását, de ekkor már az volt a cél, hogy egy erőművel nagyobb városrész, vagy távolabb eső területek világítását is lehetővé tegyék. A Ganz-gyár mérnökei azon dolgoztak, hogy e kérdést, ezt a feladatot megoldják. Ők a váltóáram használatában látták a megoldást. Munkájuk és kutatásaik során sikerült kidolgozniuk a váltakozó áramú generátort, ami később a transzformátor megszületéséhez vezetett. A transzformátor megalkotásában – melyről korábbi cikkünkben olvashatnak – Déri oroszlánrészt vállalt. A transzformátorral megszületett tehát az eszköz, melynek segítségével nagy távolságra tudták gazdaságosan szállítani a villamos energiát. Az egész világ elismerte a három feltaláló munkájának eredményét és jelentőségét.
Déri Miksa dolgozott Mechwart Andrással is, akivel közösen alkották meg azt a gépet, ami a budapesti Keleti pályaudvar világítását szolgáltatta. 1883-tól Bécsben dolgozott a Ganz-gyár villamos osztályának ausztriai képviselőjeként, de a kutatói munkát ekkor sem hagyta abba. Zipernowsky irányításával 1884-ben elkezdte egy párhuzamos kapcsolású villamosenergia-elosztórendszer kísérleteit.
A közös munkák után Déri Miksa új feladaton kezdett dolgozni. 1897-ben nyújtotta be szabadalmát egy örvényáramú fékkel kiegészített fékszerkezetre, melyet akkor vasúti kocsikra fejlesztett ki.
1898-ban dolgozta ki első felvonómotorját, majd 1903-ban a Déri-motor néven elhíresült kétkeferendszerű egyfázisú motorját. A szerkezet egy addig tátongó űrt töltött be, hiszen mindaddig a használatban lévő motorok egyikével sem tudták biztonságosan üzemeltetni a felvonókat.
1992-ben négy év fáradságos munkája után elkészült a kompenzált egyenáramú gépével, melynek lemezelt állórészében helyezte el a kiegyenlítésre szolgáló tekercselést. Szerkezetét széles körben alkalmazták fordító hengersorok meghajtásához.
Találmányai tökéletesítése után elvonult a nyilvánosság elől, és nyugdíjas éveiben már nem foglalkozott alkotó munkával.

Gál Adél
Kárpátalja.ma