Legendák Kárpátalján: Baranya és a kukorica

Ungvártól körülbelül három kilométerre terül el Baranya. Az ugyancsak Baranya nevű patak mentén meghúzódó kis falu az Ungvári járás egyik legrégebbi települése. 1389-ben Baranya néven már találhatunk említést róla a ránk maradt oklevelekben. Nevét egy ősi birtokos család, a Baranyayak után kapta. Közigazgatásilag hozzá tartozik Börvinges, Hegyfark és Unghosszúmező. Amiért azonban számunka igazán érdekes lehet e kis helység, az egy hozzá kapcsolódó érdekesség. Úgy tartják ugyanis, hogy e községből terjedt el a vidékünkön is nagy népszerűségnek örvendő „málé”, „tengeri” – azaz a kukorica. A Koliba (kolyba.org.ua) portál nyomán pedig most közre is adjuk a kukorica idekerülésének – vélt vagy valós – történetét.

 
„Sokáig uralkodtak a törökök a Duna-völgyben. Eljött az idő azonban, amikor a betolakodókat szorongatni kezdték. A törökök elleni háborúban kárpátaljaiak is részt vettek. Akadtak köztük az Ungvár alatti Baranyából származó harcosok is.
A Belgrád alatti csatában a kárpátaljaiak különítménye csapdába esett, s a törökök fogságba hurcolták őket. Hét teljes évig voltak a török rabságban, egészen addig, míg meg nem kötötték Törökországgal a békét. De még így is csak akkor engedték el őket, mikor mindegyikükért kifizette a családja a váltságdíjat.
A fogságban ismerték meg a szülőföldjükön sosem látott, gazdag termésű kukoricát. Mikor végre hazatérhettek, egyikük a sapkájában elrejtett egy fej tengerit, és szerencsésen hazacsempészte azt.
Attól az egy fej baranyai kukoricától terjedt el a hasznos növény egész Kárpátalján.”

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma