Legendák Kárpátalján: Nagykopány – honnan ered az ikrek falvának neve?

Felsőveresmart, avagy ismertebb nevén Nagykopány messze földön híres települése Kárpátaljának.
A Nagyszőlőstől mintegy kilenc kilométerre fekvő falut 1430-ban említik először a krónikák. A Tisza jobb partján elterülő község igen érdekes látványt nyújt átutazóban is: egyik oldalt meredek fal óvja a falut, a másikon pedig páratlan panoráma tárul elénk, hiszen az alvég és a felvég között körülbelül harminc méteres szintkülönbség van. Nagykopány azzal vívta ki magának a már említett hírnevet, hogy itt rendkívül magas az ikerszülések száma. Úgy is él a köztudatban, mint az „ikrek falva”. Jelenleg közel hatvan itt született ikerpárt tartanak számon. Mi okozhatja ezt a csodaszámba menő, turistákat és újságírókat idevonzó jelenséget? Az ott lakók szerint a helyi forrásvíznek van ilyen különleges hatása. Nagykopányban ugyanis nincs vezetékes víz, a falut övező hegyekről azonban számos kristálytiszta forrás fut alá, s gyakorlatilag ezek vizét issza minden élő a településen – legyen az ember vagy állat. Egyébként utóbbiak között is gyakori az ikerszületések száma.
Nagykopány tehát igen legendás település. Mindennek tetejébe pedig érdekes eredetmondával is büszkélkedhet:
„Nem messze attól a helytől, ahol most Nagykopány terül el, egy magas hegyen élt egy király. Volt két lánya ennek a királynak, mindkettő gyönyörű volt. Az idősebbik királylány igen megszeretett egy jóképű, de egyszerű fiút. A király azonban nem akarta hozzá adni a lányát. Arra próbálta rávenni, menjen hozzá egy királyfihoz.
Ám a királylány nem szerette azt az úrfit, s nem akart a felesége lenni. Apja igencsak megharagudott rá, s elhatározta, megbünteti. Azt mondta a lánynak, hogy ahhoz mehet férjhez, akihez csak szeretne, de csakis akkor, ha előbb felássa azt a nagy hegyet, mely a Kopány és Királyháza közötti völgy helyén állt. A királylány nagyon szerette azt az egyszerű sorbéli fiút, ezért ráállt az alkura, habár apja még azt is megtiltotta, hogy bármilyen szerszámot adjanak neki a kapáláshoz. Arra kényszerítette, hogy a kezével ássa fel a földet.
A gyönyörű fiatal lány pedig a két gyönge, fehér kezével kapálta-kaparta a köves, kemény földet, kapálta addig, amíg el nem takarította a hegyet onnan. S ahogy a hegy eltűnt, a király már nem tudott mit tenni. Haragudott vagy sem, kénytelen volt hozzáadni a lányát az egyszerű fiúhoz.
A hegy helyén az emberek házakat kezdtek építeni, s lassanként létrejött a falu, melyet a királylány tiszteletére mind a mai napig Nagykopánynak neveznek.”
(A legenda megtalálható a www.kolyba.org.ua weboldalon.)

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma