A földieper telepítése

Augusztusban, de legkésőbb szeptemberben telepíthetjük az évelő földiepret. Ne feledjük: minél hamarabb telepítünk, annál nagyobb termést várhatunk jövőre.

A telepített eperágyást általában 4–5 évig hagyjuk egyhelyben. Az évközben hozott hajtások válogatásával, az idős tövek eltávolításával ez az időszak akár 5–8 évre is kitolható. Az áttelepítés egyrészt azért szükséges, mert a négyéves tő termőképessége csökken, másrészt az egyoldalú tápanyag-felhasználás az előző 3–4 év során kedvezőtlen hatással lehet a talaj állapotára és tápanyagtartalmára.

A földieper a nyár végén fejleszti ki következő évi termőrügyeit, ezért fontos a nyárutói–őszi gondos ápolása. Az első termőév során – közvetlenül a termésérést követően – a földieper önmagát szaporítja, indákat nevel. Ahol azok elérik a földet, ott meggyökeresednek, és őszre fejlett szaporítványt nevelnek. Ha a feltételek kedvezőek, az indák még tovább terjednek, és akár 2-3 további szaporulatot is létrehozhatnak. A gyakorlatban legjobb az utóbbiakat eltávolítani, hogy az első szaporulat megerősödhessen. A kevesebb, de erős gyökérzetű szaporítvány többet ér, mint a sok gyenge gyökérzetű.

A felszedett szaporítóanyagot még aznap el kell ültetni végleges helyére vagy egy erősítőiskolába, és naponta többször kell öntözni. Vizes újságba csomagolva a palánta esetleg egy-két napig tárolható.

Erős, dús gyökérzetű, bőtermő anyanövényről válasszunk ki palántát. Földlabdával együtt vegyük fel.

Mivel a szamóca fogékony a gombás megbetegedésekre, válasszunk számára napos és levegős helyet: ezzel megnehezítjük a kórokozók megtelepedését. Párásabb zugokban, vagy nagyon kötött talajon a mesterségesen kialakított dombágyás a megoldás. A homokos agyagtalajon fejlődik a legjobban.

Az eper mélyen megművelt talajt igényel. Ültetés előtt gyomtalanítsunk és dúsítsuk a talajt bőségesen komposzttal, kevéske kőzetőrleménnyel. Ha lehet, öntözzük be erjesztett csalánlével, vagy egyszerűen tépdessünk össze a frissen szedett csalánból az ültetőgödör aljára.

A szarvasmarhatrágya a legalkalmasabb a földieper szerves trágyázásához. A lótrágya laza szerkezetű talajba nem való, csak kötöttebb földbe érdemes bedolgozni. Négyzetméterenként 10–15 kilónyit dolgozzunk be az ágyásba. Ügyeljünk arra, hogy a bedolgozott szerves anyagok ne kerüljenek túl mélyre, mert ott a sekélyen gyökeresedő földieper számára elérhetetlen a tápanyag. A legjobb egy ásónyom mélyre beforgatni. A szerves anyag a tápanyagpótlás mellett segíti a talajéletet, ezenkívül melegedő, jó talajszerkezetet biztosít. Kiegészítőként foszforból 5–8 dkg, nitrogénből 3–5 dkg ajánlott négyzetméterenként, de a termesztés során műtrágyát fejtrágyaként is adagolhatunk.

Ültetés során figyeljünk arra, hogy a töveket ne ültessük sem túl mélyre, sem túlságosan sekélyre. A földieper gyöktörzsének csúcsi részében lévő tőrózsában növő levelek, az ún. szívlevelek – ezek hónaljában vannak a hajtásrügyek – mindig a talajfelszín fölé kerüljenek. A gyökérnyak éppen talajszintben legyen, és szilárdan álljon. Ha ujjunkkal megcsippentve egy levelet nem tudjuk mindjárt kihúzni a palántát a földből, akkor jól elültettük.

A tőtávolság elsősorban fajtafüggő. Minél távolabbra ültetjük, annál inkább lesz lehetőségünk vegyes kultúrára (pl. fokhagyma és hagyma), és a tápanyagtartalom pótlására (komposzt kijuttatása), viszont annál kisebb termésre számíthatunk az adott területről.

A sekély gyökerezés miatt a felszínt beültetés után takarjuk be avarral, mulccsal, kéregdarabokkal – így tartsuk nedvesen és lazán a talajt, egyúttal az eredetileg erdei növény számára a természetszerű környezetet is megteremtjük.

Parászka György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára mindehhez hozzátette: Kárpátalján is igen elterjedt már a fekete fóliával való talajtakarás a szamócánál. A fekete fólia alatt a gyom ki sem kel vagy elpusztul, s a talajnedvességet is megőrizhetjük ily módon. A szakember a csepegtető öntözés alkalmazását is javasolja e kultúránál.

(agroinformszaklap.hu/lancember.net/Karpatalja)