2014. november 3., hétfő

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Győző – a Viktor magyarító lefordítása.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Az erény mindenekelőtt következmény. Embereim megromlása mindenekelőtt az embereket megvalósító ország romlása.”

Antoine de Saint-Exupéry

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93bf48-7c98″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Bonkáló Sándor (Rahó, 1880. január 22. – Budapest, 1959. november 3.) Szlavista filológus, irodalomtörténész, műfordító. Elemi iskoláit Rahón végezte, majd Ungvárra került a piaristákhoz, aztán a máramarosszigeti gimnáziumban tanult. Beiratkozott az ungvári teológiai líceumba is, de nem szentelték fel, kilépett a papneveldéből. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Asbóth Oszkár irányításával szláv filológiát tanult. 1906-tól a szegedi, majd a gyöngyösi gimnázium tanára. 1910-ben megvédte A rahói kisorosz nyelvjárás leíró hangtana című doktori disszertációját. 1913-ban ösztöndíjjal Oroszországba utazott. 1917-től orosz nyelv és irodalom szakos egyetemi magántanár, 1919-től a Pázmány Péter Tudományegyetem rutén nyelv és irodalom tanszékének vezetője. 1924-ben politikai okok miatt nyugdíjazták, de azután is folytatta kutatásait; számos ukrán és orosz irodalommal és történelemmel foglalkozó cikke és tanulmánya jelent meg, orosz klasszikusok műveit fordította magyarra.  1945-ben visszavették az egyetemre, de bírálta az akkori kultúrpolitikát, ezért állásából felmentették.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Széchenyi István birtokainak egy éves jövedelmét felajánlja a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására (1825).

Döbrentei Kornél író, költő (1946) volt segédmunkás, kocsikísérő, raktáros, tengerész. Politikai nézetei miatt mellőzik, ám kiemelkedő tehetségével számos elismerésben volt része, Ballasi-karddal tüntették ki

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

 [/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7bf48-7c98″][vc_column_text]ÉRZÉKETLEN LÉLEK (1)

„Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek” (Lukács 9:55)

A tanítványok hozzáállásával gondok voltak, és erre Jézus hat különböző alkalommal rá is mutatott két fejezetben. Nézzük meg, mindezekből mit tanulhatunk. Az érzéketlen lélek. Ahelyett, hogy hittek volna abban, hogy Krisztus jól tudja lakatni a tömeget öt kenyérrel és két hallal, a tanítványok azt mondták Jézusnak: „küldjük haza a tömeget” (ld. Lukács 9:12). A sikeres szolgálatban rejlő egyik veszély, hogy szereted a tömeget, de nem igazán törődsz az egyénnel. Vagy szeretnél munkatársakat és támogatókat, de nem akarsz arra időt fordítani, hogy az emberek személyes szükségeit betöltsd. Évekkel ezelőtt egy ember úgy döntött, hogy meglátogat két olyan gyülekezetet, melyeket ismert televíziós igehirdetők vezettek, akiket a műsoraikból kedvelt. Miután meghallgatta az elsőt, megkérdezte, hogy odamehetne-e köszönni a lelkésznek. A prédikátor „segítői” azonban nem engedték, azt mondták előbb telefonon időpontot kellene egyeztetni. Csalódottan ment el a másik gyülekezetbe, hogy az ottani igehirdetőt meghallgassa – az pedig istentisztelet után meghívta őt ebédre. Mivel érezte, hogy itt értékelik és elfogadják, átnyújtott a lelkésznek egy négymillió dollárról szóló csekket. (Tényleg megtörtént!). Mindig megközelíthetőnek, elérhetőnek és biztatónak kell lenned. Fenn kell tartanod a személyes kontaktust. Igaz, hogy nem tudsz egyedül szolgálni minden beteg felé, és nem tudsz tanácsolni mindenkit, akit valamilyen fájdalom ért. Lelkészként az igehirdetésekre és bibliatanulmányozásokra való felkészülésre fordított minőségi időnek kell elsődleges fontosságúnak lennie életedben. Jézus azonban nem olyan főpapunk, „aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken…” (Zsidók 4:15), mert ott járt az emberek között. Isten csak akkor tud használni az emberek szükségeinek betöltésére, ha kapcsolatban vagy velük. Van egy mondás: az emberek nem törődnek vele mennyit tudsz, amíg nem tudják, mennyire törődsz velük. Nos, te törődsz velük?

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2bf48-7c98″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Porres Szent Márton szerzetes

Kemény, alázatos életet élt Márton, a gyógyszerészből lett domonkos szerzetes. Tudását a szegények javára használva mutatta meg Isten bölcsességét a környezetében, és nyerte el a jutalmat, a boldog örök életet. Használjuk fel mi is tudásunkat, tehetségünket környezetünk javára és az Isten dicsőségére.
PORRES SZENT MÁRTON 1579. december 9-én született Peruban, Limában. Édesanyja néger, édesapja spanyol nemesember volt, ő keverék tipus, úgynevezett mulat volt. Emiatt társadalmilag alacsonyabb szinthez tartozott. Apja is magára hagyta, mert mint kormányzó nem tarthatta házában két mulat gyermekét. Anyja gondos keresztény nevelésben részesítette, Martinico (Mártonka) példaképe lett társainak.
Gyógyszerészetet, borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult, elismert és jóhírű gyógyítója volt a környék betegeinek. Minden reggel szentmisén vett részt azután sötétedésig betegeivel foglalkozott. A hír és tekintély zavarta, ezért domonkos szerzetes lett, „oblatus”. 1603. június 2-án vették fel hivatalosan, laikus testvérnek. Ettől kezdve mint betegápoló testvér dolgozott példamutatóan. Társai már ekkor szentnek tartották. A kolostoruk lassan kórházzá változott, elöljárója megütközésére.
Sokat tett a szegényekért, élete kemény és alázatos volt, önfegyelmezése kitűnt, mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget. Vezeklése és szigorú életvitele nagyon legyengítette, és amikor 1639 végén tifuszt kapott, szervezete nem bírt ellenállni. 1639. november 2-án halt meg a Hiszekegy imádkozása közben, amikor az „és emberré lett” szavakhoz ért. 1837-ben XVI. Gergely pápa boldoggá, 1962-ben XXIII. János pápa szentté avatta. Védőszentje az orvosi és ápolói szervezeteknek.
Példája:
Nem a származás, vagy szakma fontos!
Az Oltáriszentség az Élet kenyere!

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]