2014. november 4., kedd
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Károly 1. – magyar eredetű; jelentése: karvaly, turul;
2. – germán-latin eredetű; jelentése: legény, fiú.
[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Viszonzatlan szerelem éppúgy nincs, mint ahogy nincs gyökértelen növény. Azok a látszólag egyoldalú boldogtalan szerelmek, amelyeket az életből és a világirodalom remekeiből ismerünk, a remény kifogyhatatlan erőtartalékaiból táplálkoznak.”
Nagy Endre
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93ddd1-1631″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Bémer László, bezdédi és kisbákai (Kisbáka, 1784. április 8. – Ungvár, 1862. november 4.). Római katolikus püspök. Diákéveinek nagy részét Ungváron töltötte. Előbb egri kanonok, a hétszemélyes tábla ülnöke, 1843-ban nagyváradi püspök. A szabadságharc idején Kossuth oldalára állt, részt vett az 1849-es országgyűlés néhány ülésén, körlevélben tudatta a függetlenségi nyilatkozatot, és a szószékről buzdította híveit a szabadságharcban való részvételre. Emiatt 1849. december 24-én elfogták, Pestre szállították az Újépületbe. 1850. február 9-én lemondott püspökségéről. A haditörvényszék március elején felségsértés miatt akasztásra, majd kegyelem útján húszévi várfogságra ítélte. A király elengedte a fogságot azzal a feltétellel, ha valamelyik ausztriai kolostorba vonul. 1850-ben Maria Enzersdorfba ment, majd öt év múlva engedélyt kapott, hogy visszatérjen hazájába. Ettől kezdve Pesten, Sátoraljaújhelyen, Perlenyiken tartózkodott. 1862-ben Ungvárra költözött unokahúgához, báró Reviczky Amáliához, aki őt haláláig gondozta. A nagyváradi székesegyházban temették el. 1911-ben azt a házat (Szobránc utca 27.), amelyben meghalt, Ungváron emléktáblával jelölte meg a Laudon család. A táblát később lemeszelték, csak 1991-ben állították ismét helyre.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Könnyezni kezdett Máriapócs egykori fatemplomában lévő Mária-ikon (1696).
Lóczi Lajos (1849) földrajztudós, elsősorban Belső-Ázsiában és Nyugat-Kínában végzett geomorfológiai kutatásaival szerzett magának világhírnevet. A Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója volt.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7ddd1-1631″][vc_column_text]A LOBBANÉKONY LÉLEK (2)
„Péter… nem tudta, mit beszél.” (Lukács 9:33)
A Megdicsőülés hegyén „azt mondta Péter Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.« De nem tudta, mit beszél. Alighogy ezt kimondta… hang hallatszott a felhőből: »Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!«” (Lukács 9:33-35). Egy másik lélek, amire Jézus rámutatott tanítványiban, a lobbanékony lélek. Figyeld meg, mit mond az ige Péterről: „nem tudta, mit beszél.” Péter hajlamos volt arra, hogy azonnal kimondja, ami eszébe jut, ezzel magára vonta a menny helyreutasítását: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Van ebben egy fontos tanulság. Ha mindig kényszerét érzed, hogy bölcsnek tűnj és mindre tudd a választ, azzal csak azt éred el, hogy bajba kerülsz az emberekkel – és Istennel is! Általánosságban fogalmazva: nem lehet tanulni szövegelés közben. Tanulj meg csendben maradni, figyeld meg, mi történik, hallgass arra, mit akar mondani Isten. Ha nem tudod, ne beszélj! Az emberek tisztelni fognak, ha van benned bölcsesség és alázat azt mondani: „Ebben nem vagyok biztos. de ha adtok rá időt, imádkozni fogok érte, és alaposabban átgondolom, aztán majd elmondom, mire jutottam.” A szekértők azt mondják, hogy az átlagembert manapság 35000 információbomba éri naponta: e-mailek, SMS-ek, óriásplakátok, televízió, rádió, Twitter, Facebook, blogok, stb. Ez az információ-túlterhelés. Az embereknek nem információkra van szükségük, hanem működőképes válaszokra! Ezek a válaszok pedig Istennél vannak. Tehát beszélj először vele, akkor lesz olyan mondanivalód mások számára is, amit érdemes meghallgatni. „Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23).
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2ddd1-1631″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Borromeo Szent Károly püspök
Károly a tridenti zsinat megújulásának munkálója volt egyházmegyéjében. Tüzes lélekkel szolgálta Istent, élte és hirdette az Ő szeretetét. Példája nyomán merjünk mi is bátran tanúságot tenni Isten szeretetéről, hogy megerősödjön Egyházunk, és sokan hallhassák Isten Igéjének hirdetését.
Neves grófi családból született 1538-ban. 22 éves korában nagybátyja, IV. Pius pápa Rómába hívta, és nagy műveltsége és mély vallásossága miatt bíboros államtitkárává és a milánói érsekség adminisztrátorává tette. 1563-ban pappá szentelték, 1565-ben pedig elfoglalta a milánói érseki széket. Bölcs szervezőerő, égő apostoli buzgóság jellemezte. Az 1567. évi pestis idején, amikor a város vezetői valamennyien elmenekültek Milánóból, ő hősies önfeláldozással állt helyt a vész sújtotta városban, és ápolta a betegeket. Minden vagyonát az ínséget szenvedőkre költötte, és ahol orvossággal már nem tudott segíteni, vigaszt öntött a lelkekbe. Papjainak gondját viselte. Hatalmas egyházmegyéjét háromszor látogatta végig. A kolostorokban és a szerzetesrendekben szerető szigorral szüntette meg a visszaéléseket. Bár az egyházi és világi vezetők barátságukkal tüntették ki, megőrizte alázatát, a szegények szerető atyja maradt. Előkelő kapcsolatait sohasem használta fel családi vagy baráti érdekek előmozdítására, csupán a lelkek és Isten Országának előmenetelére. Sokat tett a tridenti zsinat szerencsés befejezéséért, és ő volt az első, aki a zsinati határozatokat végre is hajtotta.
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]