Kárpátalja anno: bátyúi református templom

A Beregszászi járás Árpád-kori települése a Szernye-patak partján fekvő Bátyú, melynek lakói többségében a református vallást gyakorolják.
A bátyúi hívek a 16. században Bótrány leánygyülekezetéhez tartoztak, első lelkészük Ajtay (egyes helyeken Ajtai vagy Nyitrai) Sámuel volt, aki 1785–1786 között hirdette az igét a településen. Az ő idejében vált önállóvá a bátyúi gyülekezet, s kezdődött meg a hívek anyakönyvezése, illetve a falu fatemploma is ekkor épült fel.
Néhány évtized múlva – már Szatmáry András lelkészsége alatt –, 1802-ben elkészült a település első kőtemploma, melyet fazsindely fedett.
Bő száz évig szolgálta a közösséget az Isten háza, mely 1907-ben égett le a Bátyúban pusztító tűzvész következtében. A hagyomány szerint még a templom harangja is elolvadt.
A falu református közössége rövidesen összefogott, hogy az összegyűjtött adományokból új templomot építsen. Katona György tervei alapján Bíró Lajos és Piffkó János jászberényi építészek felügyelete mellett, illetve Sutay Béla munkácsi asztalosmester munkájával készült el a közösség új imaháza 1910-ben (más adatok szerint 1913-ban). A stílusában a korábbi templomra hasonlító épület kétszintes, gúlasisakos tornyot kapott, melyből idővel két harang hívta imára a közösséget. Mindkettő Egry Ferenc kisgejőci harangöntő mester munkája. Az első, kisebbik harang 1910-ben, a második 1933-ban készült.
Végül egy új nyolcregiszteres orgona – a pécsi Angster József és fia orgonamesterek munkája – tette teljessé a templomot.

Kárpátalja.ma