Egyetemek a Facebookon és a Twitteren: van még mit tanulni
Megkerülhetetlenné vált a Facebook használata a felsőoktatási intézmények számára, a magyar egyetemek ennek ellenére többnyire nehézkesen reagálnak az új kihívásra.
Pár éve talán még úgy tűnt, hogy a Facebook csak egy szimpla közösségi oldal, a YouTube a zenetévék örököse, a blogok és a mikroblogok pedig az önkifejezés platformjai, de mára már egyértelmű, hogy ennél jóval többről van szó. Ezek a site-ok a cégek és intézmények kommunikációjának, illetve marketingjének éppúgy szerves részévé váltak, mint a magánszemélyek életének, és nem képeznek kivételt ez alól az egyetemek sem.
A felsőoktatási intézmények jelenléte a közösségi oldalakon egyfelől persze „csak” presztízskérdés, másfelől viszont színtiszta önérdek, hiszen még laikusként sem nehéz belátni, hogy az ilyen oldalak használata megkönnyíti a kommunikációt és az arculatépítést. A hazai intézmények webkettes tevékenységének szúrópróbaszerű vizsgálata azonban nagy kérdőjeleket hagy az egyszeri felhasználóban, ezért szakértői segítséggel is szemügyre vettük a kínálatot, illetve annak hűlt helyét.
Az alfa és az omega: a kis f
Kreznerich Zoltán, a médiakampányok kivitelezésével foglalkozó infinit media online szakmai igazgatója rögtön az elején leszögezi, amit az egyszerű internethasználó is sejthet: a webkettes kommunikáció jelenleg a Facebooknál kezdődik, és ha nem is ér véget vele, nagyobbrészt a közösségi oldalon zajlik. A szakember szerint a másik fontos site-ot, a Twittert és a YouTube-ot is érdemes, sőt kell is használni, de mivel a lehetőségek korlátozottak, ezek a felületek csak a Facebook-jelenlét kiegészítésére és támogatására alkalmazhatók – tehát az egyetemek fő vizsgafeladata a „közösségi hálón” való jó szereplés.
Az állapotok pedig e téren a hozzáértő számára is meglehetősen zavarba ejtőek. Hét intézmény, a Szegedi Tudományegyetem, a Miskolci Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem, a Debreceni Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem szemrevételezése után azt mondhatjuk: a többséget még megtalálni sem könnyű a Facebookon. Nevükre keresve többnyire a Wikipedia és a Facebook együttműködéséből létrehozott, használaton kívüli profilok és valószínűleg magánakciókból született lapok bukkannak fel, valamint néhány tucat rajongóval rendelkező kari oldalak, amelyek nemhogy érdembeli kommunikációt nem folytatnak, de sokszor arculatuk, sőt még profilképük sincs.
A helyzet zavarosságát jól mutatja, hogy az intézmény egyik részegysége vagy egy hozzá kapcsolódó program sokszor működőképesebb Facebook-oldallal rendelkezik, mint maga az egyetem: az SZTE könyvtára például közel 1900 rajongót tudhat magáénak, míg az SZTE Hírek nevű lap ennek alig több mint egytizedét, és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre keresve is a BME Egyetemi Napok – egyébként közel 7000 rajongóval rendelkező – profiljára bukkanunk.
Persze az is előfordul, hogy egyszerűen csak valamiért a találati lista végén rejtőzik a keresett oldal: a Miskolci Egyetem helyett például a Miskolci Egyetemi Napok szintén népszerű, 4000-es rajongótáború lapjára találunk rá, az intézmény website-ját felkeresve azonban sikerül eljutni a hivatalos profilra is, ami Miskolci Egyetem (University of Miskolc) néven fut. Itt pedig már egy olyan oldallal van dolgunk, amely 3500 rajongóját rendszeresen meg is szólítja: az üzenőfalon folyamatosan jelennek meg a hírek állásbörzékről és más egyetemi eseményekről, sőt fotók és videók is feltűnnek.
Bábel
Kreznerich Zoltán szerint az összkép nem is rossz, de fejlődni még van hova a profil megtalálhatóvá tételén túl is, a leendő diákokat ugyanis egyáltalán nem szólítja meg az egyetem ezen a platformon. Az egysíkúság a probléma a szakértő szerint az ELTE legmarkánsabb facebookos jelenlétének számító ELTE Online adatlappal is: ezt a működtetői lényegében az azonos nevű website – tanulmányi hírekből, programajánlókból és „magazinosabb” anyagokból álló – tartalmának utánközlésére használják, mintegy 3500 rajongó örömére.
A Debreceni Egyetem Facebook-oldala aktív, a hallgatók ezen a felületen is feltehetnek tanulmányi ügyekkel kapcsolatos kérdéseket, a menüpontok alatt pedig a leendő diákok is számos információt megtalálnak az intézményről és a képzésekről. A Budapesti Corvinus Egyetemre kétszer is rálelünk, előbb egy kontrollálatlan üzenőfallal rendelkező privát profillal regisztrálva, majd „hivatalosan” is. Utóbbi oldal mind közül a legjobbnak tűnik: van dizájnja, használja az „Események” menüpontot és a profilhoz szabadon hozzáadható füleket is, amelyeken keresztül az egyetemi napok oldalát és a HÖK-öt is el lehet érni, valamint a külföldi hallgatók is tájékozódhatnak. Kreznerich Zoltán azonban felhívja a figyelmet, hogy a leendő hallgatókkal való kommunikáció itt is hiányzik, és az elérhetőséggel is gond van, amit a 3000-hez közelítő rajongószám is jelez.
Segéderők
A másik két hasznos weboldalon a vizsgált hazai egyetemek még kevesebbet mutatnak. A YouTube-on négy intézménynek például nyoma sincs, és Kreznerich Zoltán a fellelhető, alig egy-két (vagyis szám szerint a BCE esetében kettő, az ME-nél három) videót tartalmazó csatornákra is azt mondja: legfeljebb kezdetnek megfelelők. Mindemellett a legkomolyabb csatorna nem is egyértelműen intézményi, hanem a PTE Uniface nevű – erős és látványos Facebook-jelenléttel is támogatott – játékához kötődik.
A Twitteren ennél nagyobb aktivitással találkozunk, a helyzet pedig a Facebookra emlékeztet, azaz sokan sokféleképpen vannak jelen. A Szegedi Tudományegyetem és a Corvinus a HÖK-ön keresztül reprezentál, de aktivitásuk hektikus, az ELTE az – itt is a cikkeit linkelő, és így rendkívül aktív – ELTE Online-nal és az Egyetemi Könyvtárral is képviselteti magát, a Miskolci Egyetem és a Debreceni Egyetem pedig központilag csiripel, utóbbi ráadásul elég szorgalmasan, naponta akár többször is.
De szép is lenne
Bár próbálkozásokat szinte mindenki fel tud mutatni, a felhozatalon végignézve azt mondhatjuk tehát, hogy hiányosságok minden téren akadnak a fellelhetőségtől a Facebook-profilok felépítésén és a kommunikáción át a támogató oldalak használatáig, bár ez utóbbi a többi fényében szinte mellékes. A legfőbb probléma Kreznerich Zoltán szerint a rendszertelenség – ha az egyetemek (akár megtartva az eddig felépített külön rajongói oldalt is) központosítanák az égiszük alá tartozó rendezvények, intézmények és karok már létező lapjait a Facebookon, amelyek egy általános oldalról külön füleken lennének elérhetők, máris áttekinthetőbb lenne minden.
Fontos lenne aztán megszólítani a leendő egyetemistákat is, és a kommunikáció stílusát sem ártana finomhangolni, mert az információkat sok intézmény átgondolatlanul továbbítja. Mindezen felül lehetne élni a Facebook-alkalmazások adta lehetőségekkel is, ezek ugyanis rendkívül népszerűek a felhasználók körében – a felkeresett oldalak közül azonban ilyet mindössze egy helyen, az ELTE Online-nál találunk: náluk egy egyszerű szavazás működik.
Noha a hét nagy egyetemet érintő ellenőrzés túl pozitív eredményt nem hozott, a „kontrollcsoportként” vizsgált Budapesti Kommunikációs Főiskola menti a helyzetet. Az effajta reprezentációt bizonyára presztízskérdésnek is tartó iskola egységes arculatú Twitter-accountot, YouTube-csatornát és Facebook-oldalt is működtet, és utóbbi – néhány kisebb szerkesztési hibát és megjelenési hiányosságot leszámítva – meg is felel a Kreznerich Zoltán által vázolt ideális adatlap követelményeinek: a megjelenő információkat fülekkel rendszerezi, megszólítja a felvételizőket, és a kommunikáció stílusa is átgondolt. A Budapesti Kommunikációs Főiskola rektora, Vass László mindemellett önállóan is twittel.
Az érdektelen alkalmazásoknak persze nincs értelme, egy komolyabb fejlesztés pedig olyan összegbe kerül, amit egy egyetem nem engedhet meg magának – teszi hozzá Kreznerich Zoltán, de egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy az informatikai szakkal rendelkező egyetemeknek ezt sem lenne nehéz „házon belül” megoldani. Ha pedig ezen a vonalon továbbindulunk, beláthatjuk, hogy a legtöbb felsőoktatási intézménynek volna oka remekelni a Facebookon, hiszen kommunikációs, informatikai, marketing- és pr-ismeretek egyaránt hasznosíthatók az oldalban rejlő lehetőségek kiaknázása során, csak élni is tudni kell velük.
Ettől azonban a hazai intézmények nagy általánosságban sajnos még messze vannak, és hogy az ideális állapot utópia vagy jövőkép, arról mostani online jelenlétük alapján még nem lehet nyilatkozni. Pedig az biztos, hogy az előrelépésekkel a felvételizők, a hallgatók, és maguk az egyetemek is nyernének.
Bus András