Kárpátalja anno: tornaóra

Kárpátalján készítette J. Novotny 1919 és 1925 között azt a fotót, mely mezítlábas, buggyos gatyában tornázó gyerekeket mutat be.

Furcsának tűnhet számunkra a korabeli tornaóra, holott maga a testnevelés több ezer éves múltra tekint vissza. Már az ókori népeknél, köztük az egyiptomiaknál, indiaiaknál, kínaiaknál is nagy hagyománya volt. Főként a görögök figyeltek oda a testedzésre, melyet külön erre a célra épített gümnaszionban (tornacsarnok) gyakoroltak. Leginkább a futást, dobást, ugrást részesítették előnyben. Az ókori Rómában főleg a gladiátorok és a katonák figyeltek oda testük erősítésére és karbantartására. A középkorban lovagi tornákat tartottak, így próbálták megőrizni erőnlétüket a lovagok.

Évszázadokon át csak a felnőttek edzették testüket, az iskolákban csak a XVI-XVII. században terjed el a torna. Többek között Comenius is fontosnak tartotta a sportjátékok alkalmazását az oktatásban.

Idővel számos iskolában és egyre nagyobb arányban került be a testedzés az órarendbe. Ennek ellenére még a XIX. század közepén is a legtöbb elemi iskolában heti egy tornaóra vagy napi öt perc mozgásgyakorlat volt.

A XIX. század végére heti háromra emelkedett a testnevelésórák száma, melyeken a katonai jellegű képzés helyett az egészségmegőrzés lett a fő cél.

Magyarországon az első nyilvános testgyakorolda 1819-ben nyitotta meg kapuit, majd folyamatosan alakultak meg a tornaegyletek.

A XIX-XX. század fordulóján egyre inkább arra törekedtek Magyarországon, hogy saját testnevelési programot dolgozzanak ki az iskolák számára. Az első magyar testnevelési főiskola 1925-ben nyílt meg.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma