Vasárnapi üzenet: „Legyetek mindig derűsek.” (1Tessz 5, 16-24.)

A magyar derű szó eszünkbe juttatja a derűs időt, a ragyogó napsütést, a mélykék égen úszó fodros bárányfelhőket. Azonban nemcsak az időjárásra érvényes, hanem a benső világunkra is igaz, hogy a derűs órákat, napokat borús időszakok követik.

Ezért nem úgy kell értelmeznünk Pál apostol szavait, hogy igyekezzünk egy bizonyos pszichikai-érzelmi állapotot rögzíteni, hiszen a keresztény élet értelme mélyebben van, mintsem hogy érzelmekkel át lehetne érezni. A keresztény derű nem lelkiállapot, hanem a lélek működésének jele és gyümölcse bennünk. Levelében az apostol arra tanít minket, hogyan juthatunk el erre a derűre.
Imádkozzatok szüntelen! Ne imákat mondjunk csupán. A szüntelen imádság nem egyéb, mint Isten jelenlétének állandó tudatosítása. Isten nem pusztán „kívülről” érkezik hozzánk, a keresztény ember számára advent abban az értelemben is Úrjövet, hogy felfedezi lelke mélyén Isten csendes jelenlétét, és válaszol Szerelmesének bensejében felhangzó szelíd hangjára.
Adjatok hálát mindenért! Ez is a derű forrása, mert ha csak a hiányainkra vagy bűneinkre gondolunk, és csak arra figyelünk, amit mi cselekszünk vagy hanyagolunk el, illetve a rosszra, ami embertársaink részéről ér, elveszítjük lelkünk egyensúlyát. Arra figyelni, amit Isten adott, ad és fog adni, annyi, mint felfedezni a végtelen, egészen nekünk szóló, személyes szeretetet.
A lelket ki ne oltsátok! Vagyis legyünk nyitottak minden jó sugallatra, új és új isteni érintésre. Mindennap figyeljünk arra, amire a Szentlélek akar vezetni bennünket. Az emberi szellemnek ez ad végtelen tágasságot, a pszichének üdeséget, egész valónknak pedig testi-lelki megifjodást. Ne raktározzuk magunkba a rossz érzéseket és emlékeket; lelkünk szentély, nem szemétlerakat.
Gondoljuk végig ismét a mai igét, s meglátjuk, van minek örülnünk, van, amiért lelkünknek ujjongania kell az Úrban. Azon kegyelmek, amikkel az Ég Ura nap mint nap megajándékoz minket, csak a lelki derűt ébreszthetik bennünk, hogy hálát adjunk mindenért.
Uram, Jézusom! Nem szeretem a szomorúságot, nem is akarok szomorú lenni. Arra vágyom, hogy a Te örömöd töltse be lelkemet. Ámen.

Losák István,
nagybégányi római katolikus plébános