Borisz Akunyin: Lvov – Nem azok laknak benne, akik felépítették
Borisz Akunyint (Grigorij Cshartisvili), a Magyarországon is ismert és népszerű oroszországi irodalomtörténészt, írót munkája nemrég a nyugat-ukrajnai Lvovba (Lviv, Lemberg, Ilyvó) szólította. A nyugat-ukrajnai ukrán nacionalizmus fellegvárában tett látogatásának „felületes, és meglehet, helytelen” benyomásairól az Echo Moszkvi honlapján közzétett írásában számolt be Akunyin.
Lvov kétségkívül szép város, de ez közismert dolog, ezért ennek részleteit felesleges is ecsetelni – kezdi írását Akunyin.
A város utcáit járva egy homályos, távolról ismert érzés tapasztalható. Megfigyelve az embereket, világossá válik, miről van szó:
„Ezt a várost nem a jelenlegi lakosok ősei építették
Ezt a várost nem azok számára építették, akik most benne laknak”
A most Lvovban lakók ősei a környező falvakban élő nyugat-ukrajnai parasztok voltak, illetve kelet-ukrajnai telepesek voltak.
Ezt a csodálatos, „Habsburg-pilsudskista fantáziát”, Lemberget, németek, lengyelek, zsidók hozták létre.
Ezek az emberek, illetve utódaik már nincsenek itt. Egyeseket megöltek, másokat kiűztek, voltak, akik maguk távoztak.
A múltból csak a nosztalgia maradt, a nosztalgia, amely erősen – talán túlzottan is erősen – belengi Lvovot.
A házak maradtak csak, az épületek, az emberek viszont egészen mások lettek.
Ugyanez volt érezhető Leningrádban is – írja Akunyin – a ’70-es években: az, hogy Leningrádban nem azok az emberek ill. utódaik laknak, akik megalkották ezt a várost, hanem bevándorlók.
Az ukránok nagyon hasonlítanak az oroszokra, mint az egypetéjű ikrek. Ugyanaz a kulturális környezet, ugyanazokat a könyveket olvasták gyerekkorukban, ugyanazokat a filmeket nézték, még a TV műsorok sem különböznek.
Van azonban két fontos különbség, egy pozitív és egy negatív.
A pozitív: „Az ukránoknak nagy szerencséjük, hogy nem hordozzák magukban a birodalmi öntudat nehéz súlyát.”
Ukrajna legfőbb problémája viszont abban van, hogy ez az ország nem magyarázta meg a világnak, és saját magának sem, hogy tulajdonképpen micsoda. Oroszországhoz bárhogyan lehet viszonyulni, a klisék és a szimbólumrendszerek készen állnak. De hogy mit jelent az „ukránság”, s hogy mi köti össze az embereket, akik ezen a hatalmas területen laknak, s hova tartanak, az nem világos. Nemcsak a külvilág számára nem világos, de maguknak az ukránoknak sem. Épp ezért Akunyin a bejegyzésében arra szólította fel az ukránokat, próbálják ők maguk meghatározni az ukránság ismérveit, az oroszokat pedig arra, fogalmazzák meg, milyen viszony fűzi őket Ukrajnához.
(Borisz Akunyin: Gorod Lvov. Echo.msk.ru, 2011.08.26.)