Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Krisztusban szeretett testvéreim!
Krisztus születésének az ünnepén örömmel ismételjük az angyalok dicsőítő énekét, amely a betlehemi éjszakában hangzott el.

Az egyszerű szegény emberek, a pásztorok hallották meg azt a dicsőítést, amelyet öröktől fogva énekeltek a Mindenható dicsőítésére. Az angyalok énekelték: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!” (Lk 2,14) De valamikor Isten és a teremtés történetében egy hamis hang szállt fel, amely nem volt összhangban az angyalok énekével: a lázadás és ellenkezés hangja. „Nem fogok szolgálni! Enyém a dicsőség! Olyan leszek, mint te! Isten leszek!” – kiáltotta az egyik, a legszebb, és Isten által szeretett legtehetségesebb angyal, Lucifer, a fény angyala. A vágy, hogy olyan legyen, ne engedelmeskedjen, ne szolgáljon szeretettel, lett az alapjává minden ellenkezésnek, ellenségeskedésnek, ellenállásnak és háborúnak. Ez a vágy vonzza az embereket a történelem során az igazságtalanság, az erőszak és a könnyek konfliktusának mély poklába. Ez az eszme – olyanná lenni, mint Isten, nem hallgatni rá, akaratának ellenszegülni – az alapja az első engedetlenségnek, amelyet Lucifer az emberbe az áteredő bűnnel beültetett. Mindjárt az első lázadás után látjuk, Ádám hogyan védekezik, és a felelősséget az asszonyra hárítja, ravaszul úgy gondolva, hogy Isten haragja így őt éri utol. Látjuk Káint, aki irigységből megöli testvérét, a testvéreket, akik eladják Józsefet Egyiptomba. Izrael népét, amely nem bízik Istenében, nem engedelmeskedik parancsainak, megöli Isten küldötteit, a prófétákat. És látjuk Isten szeretetét, hosszú türelmét. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

A betlehemi jászol fölé hajolva láthatjuk a szeretetet, amely testté, valósággá lett. „Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk megtapintott…” (1Ján 1,1) Krisztus, mint az örök béke fejedelme jön közénk. (vö. Iz 9,5) Eljön, hogy megdicsőítse az Atyát: „Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.” (Jn 17,4) Krisztus soha nem mond ellent az Atyának. Mindenekben megdicsőítette őt, végig teljesítve akaratát. Bár Isten volt, „isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez, mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,6–8) Látjuk tehát, az örök béke forrása az Atyaistennel való békesség. A háború örök forrása pedig az ellenszegülés Istennek.
Mi pedig ma az Istennek való ellenszegülés, az istentelen ateizmus gyümölcseit aratjuk. Az emberi ész Isten fölé került. Az emberek Isten helyére helyezték magukat. A háború közel van. Érinti családjainkat, közösségeinket. Megöli rokonainkat. Mindannyian vágyunk a békére. A nyugalomra. Sokan úgy vélik, a probléma egy vagy több ember, esetleg egy hadsereg elpusztításával megoldódhatna. De a háború és a halál sohasem lehet a béke forrása. Isten ellen fellázadni, mást elpusztítani, mindig a Sátán rossz és aljas tanácsa. Kérjük a békét az újszülött Krisztustól! Békét a szívünkbe. Azok szívébe, akik gyűlölnek minket. Vajon nem volt-e ő is a miénkhez hasonló helyzetben? Jászolban született. Szülei menekültek lettek, annak érdekében, hogy a gyermeket a Heródes király keze általi haláltól megmentsék.
Elutasították, üldözték és végül keresztre feszítették. Szenvedett az üldözőitől való félelem miatt, félt a haláltól. Félt ellenségeitől, de mégis azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért.” (Mt 5,44) Keresztre feszítőiért imádkozott: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34)
Kívánom, kedves testvérek, hogy hadd vezessen titeket a betlehemi gyermek, hogy a béke fejedelmének apostolaivá váljatok. Soha ne szegüljetek ellen Istennek. Ne kísértsen meg benneteket a felebarát iránti gyűlölet.
Kívánok békét a szívekben. Békét házaitokban, családjaitokban. És mindenek előtt: békét országunkba. A jó Isten vigasztalja meg mindazokat, akik elvesztették szeretteiket. Adja meg nektek a betlehemi éjszakának az örömét, és a bizonyosságot, hogy ők már csatlakoztak a mennyben az angyalok karához, amely örökké énekli: „Dicsőség a magasságban Istennek!”
Kívánok mindnyájatoknak áldott és örömteljes karácsonyt, és Isten áldását az Úr 2015. esztendejében!
Imádsággal mindnyájatokért, főpásztori áldással,
Krisztusban,

Milán,
munkácsi megyéspüspök