2015. február 16., hétfő

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Julianna – latin eredetű; Jelentése: ragyogó; Jupiternek szentelt.

Lilla – a Lídia és Lívia régi magyar becézőjéből önállósult.

[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Valahogy mégis megokosodott a világ, megcsendesedett. Az emberek ráismertek az élet rendjére, hogy akik együtt kell éljenek ezen a földön, azok között békességnek kell lenni. Hogy a föld egymáshoz fűzi az embereket, s közös kötélen vonszoljuk valamennyien a sorsot.”

Wass Albert

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-931418-5250″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:

A nagykőrösi hiedelem szerint: „Julianna kitette a dunnáját és az kiszakadt”, vagy „Julianna megrázta a dunnáját” – ugyanis a megfigyelések szerint e napon gyakran havazik (Barna 1978: 452.) Ha hó esik, a Drávaszögben azt mondogatják: „Bolondoznak a Julisok” (Lábadi 1988a: 295).

A Dorottya-napi időjárásjóslás ellentétes változatát jegyezték le az Ipoly menti falvakból:

Ha Dorottya locsog,

Akkor Julianna kopog.

(Csáky 1987: 83.)

Általában azonban Julianna-naptól az idő melegebbre fordulását várják.

Magyar Néprajz VII.

 

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Leskó József (Ungvár, 1871. febr. – ??) Róm. kat. lelkész. Iskoláit Ungváron végezte. 1890-ben az egri érseki papnevelő intézetbe került. A hittudományi tanfolyam elvégzése után 1894-ben szentelték pappá. Borsodharsányban, Sajóvárkonyban majd Sajóárokszálláson volt pap. Belső munkatársa volt az Ungvári Közlönynek. Cikkei az Ungvári Közlönyben, az Egri Egyházmegyei Közlönyben, a Keletben, az Ungban, az Egri Irodalmi közlönyben és a Magyar Néplapban jelentek meg.

Több tanulmányt írt Szaicz Leóról, a katolikus újságírás úttörőjéről, Dayka Gáborról.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Az 1370. évi eredetiből lemásolják az első teljesen magyar nyelvű könyvet, a Jókai-kódexet (1450)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

 [/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-71418-5250″][vc_column_text]A KÉTSÉGEID NEM ZÁRNAK KI

„…ne légy hitetlen, hanem hívő.” (János 20:27)

A Bibliában azt olvassuk: „Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, aki Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozz: »Láttuk az Urat.« Ő azonban ezt mondta nekik: »Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.« Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: »Békesség néktek!« Azután így szólt Tamáshoz: »Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.« Tamás pedig így felelt: »Én Uram, és én Istenem!«”  (János 20:24-28). Ebben a történetben nem az a csoda, hogy Krisztus a zárt ajtók ellenére hirtelen megjelent a szobában, Ez nagy benyomást kelt. De ami azokkal nagyobb hatású: hogy Krisztus megjelent, és szóba állt egy kétkedővel! Jézus nem is volt ott a szobában, amikor egy héttel korábban Tamás kifejezte kételyeit a többi tanítványainak. De „az Úr tudja az embernek gondolatjait…” (Zsoltárok 94:11 Károli). Bizonyára vannak köztünk, akik Tamásra nézve ezt gondolták volna: „Írjátok le őt, nem alkalmas a tanítványságra.” Jézus azonban nem így gondolkodott. Ő felismerte az őszinte szívet és a kereső lelket, és megjelent, hogy választ adjon a kérdésekre. A kételyek nem zárnak ki! Csak vidd őket az Úrhoz imádságban, és miután találkoztál vele, te is ezt fogod mondani: „Én Uram, és én Istenem!”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-21418-5250″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Julianna

Julianna ókeresztény vértanú neve egyike a legkedveltebbeknek a magyar női nevek között. Ő a névadója a Júlia szép leány balladai alakjának. Ennek ellenére a liturgikus és népi hagyományban szinte nem is találkozunk vele. Ikonográfiai nyomára sem akadtunk. Templom-dedikációja is igen ritka, és ott is nyilván a kegyúr családjának valamelyik nőtagja volt a névadó. Így Ónod (1867).

Jámbor kalandregénnyé vált legendáját az Érdy-kódexben olvassuk: Juliannát pogány fejedelemnek adják feleségül. Mivel addig nem akar házaséletet élni, amíg vőlegénye meg nem tér, ez börtönbe veti. Megkínoztatja: fél napon hajánál fogva felfüggeszteté és olvasztott ónat entete ő fejére. Nem árt neki. Erre férje sötét börtönbe veti, és vasláncra vereti. Most a pokolbeli ördög angyal képében azt tanácsolja neki, hogy okosságból mégis áldozzon az isteneknek. Juliannát égi szózat világosítja föl, hogy ne higgyen neki. Erre az ördögöt színvallásra kényszeríti, majd megkötözi, és vaslánccal megostorozza. Az ördög rimánkodik, de Julianna a piacon végigvonyá és annak utána egy nagy mély sárba veté.

Ezután a fejedelem kerékbe töreti, Isten azonban angyalát küldi hozzá. Ezután olvasztott ónnal telt fazékba veti, Julianna azonban miként egy nemes kies feredőben feredik vala. Végül nyakát véteti. Utolsó útján az ördög fekete gyermek képében megjelenik és a poroszlókat biztatja. Julianna ráveti a szemét, mire az ördög észvesztve menekül. A fejedelem közben hajóra száll, a kivégzés pillanatában azonban nagy szélvész támad. A gálya elmerül, a király meg kísérete pedig belepusztul a tengerbe. Amikor tetemüket a víz kiveti, vadak, madarak szaggatják szét.

Mindezekből érthető, hogy Juliannát megláncolt ördöggel szokták ábrázolni.

Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]