Szegényes a pingvinek ízérzékelése

Úgy tűnik, hogy a pingvinek nem tudják élvezni vagy akár észlelni a hal sós, vagy egy gyümölcs édes ízét.

A Current Biology folyóirat legújabb számában megjelent genetikai tanulmány azt sugallja, hogy a röpképtelen madarak az evolúció folyamán, több mint 20 millió éve az öt alapíz érzékelésének képességéből hármat elveszítettek. Nekik így a táplálék csak kétfajta ízben, sósan vagy savanyúan létezik.

Sok más madár – többek között tyúkok és pintyek – sem érzékeli az édes ízt, de megvannak receptoraik a keserű és umami (pikáns, húsra hasonlító) ízek érzékelésére.„A pingvinek halat esznek, így azt feltételeznénk, hogy szükségük van az umami receptor génekre, de bizonyos oknál fogva nincsenek meg náluk” – mondja Csien-cse Csang, a Michigani Egyetem kutatója és a vizsgálat vezetője. „Eredményeink meglepőek és rejtélyesek, egyelőre nincs rájuk jó magyarázatunk sem, de van néhány elképzelésünk” – tette hozzá.

Kínai kollégái segítették elő a felfedezést, miután felismerték, hogy nincsenek meg bizonyos ízérzékelő gének az Adélie- és császárpingvinek újonnan szekvenált génállományában. Csang közelebbről szemügyre vette a pingvin DNS-t, és kiderítette, hogy az összes pingvinfajnál hiányzik az édes, az umami és a keserű ízekért felelős funkcionális gén.

A kutatás azt sugallja, hogy az eme ízreceptorokat kódoló gének nem haszontalanságuk miatt veszhettek el a madaraknál, hanem az otthonukul szolgáló szélsőséges hideg környezetek következményeképpen. (Míg egyes pingvinfajok azóta melegebb klímájú területekre költöztek, mindegyik faj gyökerei az Antarktiszig nyúlnak vissza.)
A savanyú és sós ízek receptoraival ellentétben, az édes, umami és keserű ízekért felelősök hőmérsékletre érzékenyek. Nem működnek, ha túl nagy a hideg. Más szavakkal, még ha a pingvineknek meg is lennének eme receptoraik, nem sok hasznuk származna belőlük.

A pingvinnyelvek más szempontból is szokatlanok. Anatómiai tanulmányok azt sugallták, hogy egyes fajoknak egyáltalán nincsenek ízlelőbimbóik (az ízérzékelő receptorok első számú lelőhelye). Nyelvüket merev, éles nyúlványok borítják, ezeket vastag, kérges réteg fedi. Olybá tűnik, nyelvük nem az íz érzékelésére, hanem a táplálék megragadására és megtartására szolgál. Emellett hajlamosak egyben lenyelni zsákmányukat, ami még inkább érdektelenné teszi nekik az ízérzékelést.

Csang szerint a táplálék egészben lenyelése, valamint nyelvstruktúrájuk és -funkciójuk azt sugallja, hogy a madaraknak nincs szükségük ízérzékelésre. Azt ugyanakkor nem tudják, hogy eme jellegzetességek az ízérzékelés elvesztésének kiváltó okai, vagy éppen következményei-e.