Tollas dinoszauruszokkal vizsgálták a repülés evolúcióját

A modern madarak legegyedibb jellegzetességei közé tartoznak szárnyaik aszimmetrikus repülőtollai. Kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan jöttek létre eme tollak, és mikor jelentek meg először az evolúciós történetben?

A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent új kutatás során nüansznyi különbségeket észleltek a modern madarak és az Archaeopteryxhez (a madarak 150 millió éve élt őse) hasonló, ősi tollas dinoszauruszok tollai között.

„Az Archaeopteryx központi szerepet foglal el a dinoszauruszoktól a modern madarakig vezető morfológiai átmenetben, de máig nem jutunk egyetértésre azzal kapcsolatban, hogy képes volt-e a modern leszármazottakhoz hasonló repülésre” – mondja Teresa Feo, a kutatás vezetője.

A hozzá hasonló korai, tollas dinoszauruszoknak aszimmetrikus tollaik voltak, amelyekről mindig úgy hitték, megkülönböztethetetlenek a mai madarakéitól. „Ez egy jól ismert adaptáció, amely aerodinamikai stabilitást nyújt, ennélfogva egyértelmű, hogy ezek az állatok képesek voltak valamiféle mozgásra a levegőben” – magyarázza.

Feo és kollégája, Daniel Field ezért úgy döntött, közelebbről veszi szemügyre azokat a tollakat, amelyek a dinoszauruszok és modern madarak közötti evolúciós átmenetet reprezentálják. Kiderült, hogy míg az Archaeopteryx és a modern madarak szárnytollainak formája általánosságban hasonlónak mondható, kilépőélük kiemelkedően eltért ama szöget érintően, amelyet a tollágak a tollszárral bezárnak. A kutatók úgy vélik, eme strukturális változások fontosak lehetnek az összefüggő szárnyfelszín repülés közbeni fenntartásának szempontjából.

Field szerint eredményeik révén megfejthetik, eme tollak miként segítik elő a modern madarak repülését. Bár a mezozoikumi kövületek – Archaeopteryx és Microraptor – aszimmetrikus tollai némi kapacitásra utalnak légi helyváltoztatás tekintetében, egyre több bizonyíték sugallja, hogy ezek a képességek jóval kezdetlegesebbek voltak a modern madarakéinál – tette hozzá.