Azonosították Ben-Hur riválisának villáját

Az olaszországi Elba szigetén egy 2100 éves villát sikerült azonosítaniuk olasz régészeknek. A felfedezés azért bír különös jelentőséggel, mert az épület a filmtörténet egyik klasszikusának számító Ben-Hurból is ismert római katona-mecénásé volt.

A Portoferraio-öbölre néző, i.e. 1. században épült Villa Le Grotte-ról régóta hitték, hogy a Ben-Hurból is ismert Marcus Valerius Messalla Corvinusé volt – míg Lew Wallace 1880-as könyvének és a belőle készült 1959-es, 11 Oscar-díjat nyert filmnek a halhatatlanok közé emelt címszereplője, Ben-Hur kitalált alak, a Messalla-karakter valós történeti személyen alapszik.

Marcus Valerius Messalla Corvinus az egyik legrégebbi és legjelentősebb római család sarja volt, ő vette szárnyai alá Ovidiust, a római aranykor költőjét, illetve részt vett Octavianus oldalán az i.e. 31-es actiumi csatában is.

Az Archeo Color Association régészei, Laura Pagliantini, Luisa Zito és Luisa Quaglia elmondták: bár régóta sejtették, hogy a romos, a nagyközönség elől elzárt villa a Messalla-család tulajdona volt, eddig semmiféle kézzelfogható bizonyíték nem támasztotta alá feltételezésüket.

„Ovidius elmeséli, hogy mielőtt száműzték volna a Fekete-tenger partján fekvő Tomisba, felkereste Messalla fiát Elba szigetén, de semmit nem árul el arról, hogy ott pontosan hol tartózkodott” – magyarázta Pagliantini a Discovery News-nak. A szigeten három monumentális rezidencia épült, és ezek egyikében lakott az elűzött, ám római polgárjogát és vagyonát élete végéig megtartó, később a mai Konstanca (Románia) területén elhunyt költő.

A Le Grotte tulajdonosának kilétére vonatkozó bizonyítékot Franco Cambi sienai kutató találta meg a villa alatt. „Ősi tűzhelyek után kutattunk, amikor meglepő felfedezésre tettünk szert” – mondta el Cambi. A régészek összesen öt doliumot (nagy, tárolásra szolgáló edények) találtak fedelükkel együtt, amelyekben fejenként valaha 1300-1500 liter bort tárolhattak.

Az edényekre a következő latin szöveget írták: “Hermia Va(leri) (M)arci s(ervus) fecit,” azaz „Készítette Hermias, Marcus Valerius rabszolgája”. A doliumokon HE betűk (ez a Hermia rövidítése) olvashatók, illetve egy delfin képét is rávésték. A régészek következtetése szerint a rabszolga a pecséteken egy, az id. Plinius által elmesélt történetre utal, amelyben egy Hermiász nevű fiú delfinháton lovagolt a káriai Iaszosznál; mikor a fiú egy viharban halálát lelte, a delfin a partra vitte holttestét, és mellette pusztult el.

A szakemberek elmondták, hogy a birtok az i.sz. 1. század végén leégett, ám ez szerencsére megkímélte a nyers agyagból készült tárgyakat, hiszen gyakorlatilag kiégette őket. Valószínűleg ekkor hagyták magára az 1960-as években részben már feltárt római villát is, s csak a legértékesebb bútorokat vitték magukkal a tulajdonosok. „Nagyon kevés maradt a villa eredeti dekorációjából: csupán a fehér, a szürke és a fekete mozaikpadló, valamint néhány, Pszichét ábrázoló dísztányér” – közölte Pagliantini.