Eltúlzott adatok a klímaváltozással kapcsolatban?
A globális felmelegedés napjaink egyik legismertebb környezeti problémája. Kutatói amellett, hogy kiértékelik az aktuális adatokat, legtöbbször igyekeznek modellezni a jövőben várható CO2-koncentrációt és annak az ökoszisztémára gyakorolt hatásait.
Egy ilyen modell megalkotása során azonban, mivel a földi rendszer végtelenül összetett, nagyon sok változót lehet vizsgálni, így igen jelentős eltérések fedezhetők fel a különböző kutatási eredményekben. A közelmúltban azonban több olyan eset is előfordult, amikor a politikai vezetők számára készült tanulmányok igen komoly tévedéseket tartalmaztak. Ezekről készített egy rövid összeállítást a The Telegraph.
A legnagyobb probléma az említett öt tévedéssel kapcsolatosan, hogy azok közül négy a Kormányközi Éghajlat-változási Bizottság (IPCC) hivatalos jelentésében található. Az ENSZ égisze alatt ugyanis ez a szervezet lenne felelős azért, hogy tudományosan alátámasztott adatokat szolgáltasson a döntéshozók számára. A kiemelt hibák közül a legnagyobb vihart egy, a Himalája gleccsereinek 2035-ös teljes eltűnését vizionáló IPCC-jelentés kavarta, mivel a szerzők később beismerték, hogy szándékosan manipulálták az adatokat annak érdekében, hogy nagyobb nyomást gyakoroljanak a politikusokra. Ezen kívül szintén nagy hibát követtek el akkor, amikor az Amazonas-menti esőerdők pusztulásával kapcsolatban egy környezetvédelemmel foglalkozó zöld szervezet, a WWF újságjában megjelent adatot használtak fel, melyről később kiderült, hogy tudományosan megalapozatlan.
A további két IPCC-tévedés alapvetően számolási hiba következménye. Az egyik a tényleges 26 helyett 55 százalékra teszi Hollandia tengerszint alatt fekvő területének arányát, ezért azonban a Holland Környezetvédelmi Ügynökség vállalta a felelősséget. A másik esetben pedig 70 és 250 millió között határozták meg azoknak az afrikaiaknak a számát, akiket a következő tíz évben negatívan érinthet a klímaváltozásból fakadó vízhiány, az adatok újraszámolása után azonban 90 és 220 millióra voltak kénytelenek változtatni az előrejelzést. Végezetül az ötödikként megemlített probléma Al Gore Koppenhágában mondott beszédével kapcsolatos, melyben az amerikai politikus egy tudományos munkára hivatkozva kijelentette, hogy 2014-re az északi jégsapka a nyári hónapokban teljesen el fog tűnni. Az említett tanulmány szerzője azonban jelezte: ő arról írt, hogy csaknem teljesen eltűnhetnek a jég borította területek.
Kisebb-nagyobb tévedések minden tudományág történetét végigkísérték. A klímaváltozás elleni küzdelem hátterében azonban igen komoly gazdasági-társadalmi érdekellentétek feszülnek, így az azzal kapcsolatos adatokra sokkal érzékenyebben reagál a nemzetközi közvélemény. Az IPCC sorozatos baklövései azért különösen szerencsétlenek, mert aláássák tekintélyét, pedig az ENSZ kulcsszerepet szán a Bizottságnak a globális felmelegedés elleni harcban.