Nagycsaládok Kárpátalján: Buda Tibor családja

Sokan sokféleképpen vélekednek arról, hogy mennyi idő teljen el két testvér születése között.

A gyors egymás utáni (két éven belüli) gyermekvállalásra szavaznak azok, akik úgy gondolják, hogy jobb minél hamarabb, s egyszerre „letudni” a gyereknevelés kezdeti, kimerítő szoptatós, pelenkázós, ringatós, éjszakázós időszakát. Így a testvérek egy korosztályúként könnyebben egymásra hangoldónak, szorosabb lesz köztük a kapcsolat, s az anyuka sem esik ki hosszú időre a munkából.

Mások a nagy, legalább négyévnyi korkülönbségben hisznek. Úgy vélik, hogy könnyebb az édesanyának a babával, ha a nagytestvér már óvodába jár, illetve sok tekintetben önálló.

Valószínűleg nincs ideális korkülönbség, illetve gyakran azt tapasztalatom, hogy csak kevesen tudják úgy „időzíteni” az új családtag érkezését, ahogy azt eredetileg elképzelték. Egyszerűen tudomásul veszik, hogy a féléves, egyéves, kétéves stb. gyermeküknek kistestvére lesz.

A nagybégányi Buda Tibor és felesége, Tímea két-három gyermeket tervezett. Az első két lányuk, Alexandra és Evelin két év korkülönbséggel született meg, majd 2014 augusztusában újabb taggal, Csengével bővült a család. Addigra a szülők már alaposan elszoktak a babázástól, éjszakázástól. Az új/régi kihívásokról, feladatokról, mindennapokról beszélgettem velük.

 

– Meséljetek magatokról!

Tímea: – Mindketten nagybégányi születésűek vagyunk, Tibi egy évvel idősebb nálam. Ennek ellenére nem ismertük egymást, mert én a helyi magyar tannyelvű iskolába jártam, Tibi pedig az itteni ukrán elemi iskola tanulója volt.

Tibor: – A negyedik osztály után a makkosjánosi középiskolában folytattam a tanulmányimat, majd a nagybégányi esti iskolába iratkoztam be.

Tímea: – Ott ismerkedtünk meg egymással.

 

– Mikor házasodtatok össze?

Tibor: – 1994-ben kezdtem el udvarolni Timinek, két év múlva összeházasodtunk. Először édesanyáméknál laktunk, majd megvettük és teljesen felújítottuk ezt a házat, amelyben most is élünk. Alexandra lányunk akkor volt egyéves.

 

– Hány gyermeket terveztetek?

Tímea: – Tibi nagycsaládból származik, két lánytestvére van, ő három gyermeket szeretett volna. Nekem egy húgom van, s én csak két gyermekre vágytam. 1997-ben megszületett Alexandra, majd 1999-ben világra jött Evelin.

 

– Miből élt akkoriban a család?

Tibor: – Akkoriban kezdtem idénymunkákat vállalni Magyarországon, ahol több mint tíz éven át dolgoztam.

Csak havonta egyszer utaztam haza. A lányok először csak néztek rám, aztán odajöttek hozzám. Evelin könnyebben megbarátkozott velem.

Tímea: – Édesanyámék és a Tibi testvérei nagyon sokat segítettek a gyerekek gondozásában.

Tibor: – Aztán belefáradtam a magyarországi munkavállalásba és hazajöttem.

 

– Mivel foglalkoztál itthon?

Tibor: – Jószágot tartottunk, dohányt termesztettünk. Emellett egy ideig ápolóként, illetve biztonsági őrként is dolgoztam. Aztán jött a szakácskodás.

 

– Hol tanultad meg a szakácsmesterséget?

Tibor: – Nem tanultam ezt a szakmát, édesanyám szakácsnő, mellette lestem el a sütés-főzés tudományát. Családi vállalkozásként édesanyámmal és a két lánytestvéremmel lakodalmakba jártunk főzni, majd a nagybégányi Family étteremben henteskedtem.

Aztán megnyílt a Kis Virág panzió, ahol édesanyám a főszakács, én pedig segédkezem mellette. Főként a levesek és köretek elkészítésével foglalkozom. Emellett még most is henteskedem.

 

– Mikor döntöttetek úgy, hogy vállaltok még egy gyermeket?

Tímea: – Én sokáig tartózkodtam ettől a kérdéstől, de végül belementem. Érdekes módon nem sokkal korábban Evelin egy kistestvért kért a Mikulástól. Akkor egyébként már állapotos voltam, csak még nem tudtam róla.

Tibor: – Én nagyon szerettem volna, hogy legyen egy fiunk. Már a második gyermeknél is erre vágytam. Ez valahogy benne van az apákban. A harmadik babánál is ezt szerettem volna, de nem bántam meg, hogy lányunk lett.

 

– Alexandra már 17, Evelin pedig 15 éves volt a kistestvér születésekor. Ők hogyan fogadták a várandósság hírét?

Tímea: – Alexandra eleinte furcsállta, hogy még egy testvére lesz, Evelin nagyon örült. Én magam is féltem, hiszen elszoktam már a babázástól, végül aztán belerázódtam. Nagyon sok segítséget kaptam más kisgyermekes anyukáktól. A húgom babája és a miénk között csak két hónap korkülönbség van. Csenge 2014 augusztusában jött a világra Beregszászban. A testvéreihez hasonlóan az ő születése is rendben zajlott, noha nagyon nehezen viseltem a várandósságot.

 

– Mennyiben más most az életetek?

Tibor: – Csenge nagyon összehozta a családot. Amikor hazajövök, ő az első. Egyébként is apás.

Tímea: – Azt mondják, hogy az apjára hasonlít.

– A nagylányokról is mesélj!

Tímea: – Evelin 10. osztályos a Jánosi Mezőgazdasági Líceumban, ahol emelt óraszámban tanulja az informatikát. Ezen a vonalon akar továbbtanulni is. Alexandra a Beregszászi 11. Sz. Szakközépiskolába jár cukrász szakra, idén végez. Ezzel a mesterséggel most nehéz elhelyezkedni, habár manapság sokan sütnek házilag süteményeket. Alexandra nagyon csendes, zárkózott lány, Evelin sokkal elevenebb.

A lányok sokat segítenek itthon: takarítanak, ablakot mosnak, vigyáznak Csengére. Nyugodtan rájuk bízom a kistestvérüket. Tibi a főzésben segít. Az ételeink nagy részét ő készíti el. Régebben még süteményt is sütött. A lányok az apjukra bízzák a menüt. Szeretik a halat, a brassóit, a húsokat. Tibi főz, de a konyhát én takarítom.

 

– Milyen gyermek Csenge?

Tímea: – Csenge jó baba, nem beteges, végigalussza az éjszakát, jó étvággyal eszik. Nemrég influenzás volt, első alkalommal kellett orvoshoz vinnünk. Kicsit ijesztő volt, hogy injekciót kap, mert a két testvérénél sohasem volt erre szükség.

 

– Hogy telnek a hétköznapok?

Tímea: – Nehezebb az éltünk, mi is megérezzük a válságot. De akkor is jobb, hogy itthon van Tibi. Megbeszéljük a problémákat, és együtt döntünk.

Tibor: – Két napot dolgozom, két napot itthon vagyok. Még most is tartunk állatokat: sertést, baromfit, kecskét, lovat. Régebben tehenünk is volt, de eladtuk, mert veszteséges volt a tartása. Munkahely mellett nehéz állatot nevelni. A lovat megtartottuk, jól jön a földművelésnél. A kecskét Csenge miatt vettük, szeretnénk neki kecsketejet adni.

Tímea: – Ha Tibi dolgozik, reggel ő eteti meg az állatokat, este pedig én rendezem el őket. Akkor már hazaérnek az iskolából a lányok, és segítenek Csengére vigyázni.

 

– Mik a terveid a jövőre nézve, ha Csenge már nagyobb lesz?

Tímea: – A lányok nem jártak óvodába, itthon maradtam velük. Csengét már szeretnénk beadni, hogy én is munkát tudjak vállalni. Emellett megmaradnak az állatok és a föld, noha azt egyre nehezebb megművelni.

 

– Köszönöm a beszélgetést! Isten áldja meg a családotokat!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma