Kárpátalja anno: a munkácsi vár Szabadság Fája
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nyitányának számító 1848. március 15-i budapesti események krónikája minden magyar ember számára ismert. Az iskolában a történelem és magyar irodalom órákon, a nemzeti megemlékezéseinken időről időre végigkövethetjük a márciusi ifjak és a szabadságra vágyó tömeg útját.
A Pilvax kávéházban, a jogi majd az orvosi egyetemen Jókai felolvassa a 12 pontból álló követeléseket, Petőfi pedig elszavalja a Nemzeti dalt. Az egyre nagyobb tömeg Landerer és Heckenast könyvnyomdájához vonul, és ott kinyomtattatják a 12 pontot, majd délben elindulnak Budára, hogy kiszabadítsák a politikai fogoly Táncsics Mihályt. Délután a Múzeum téren népgyűlést tart a sokaság, ezután a városházára vonulnak, ahol a városi tanáccsal is elfogadtatják követeléseiket.
Táncsics délutánra szabad, az események pedig megállíthatatlanul folytatódnak, s kezdetét veszi a két éven át tartó, a magyar nemzet szabadságáért folytatott harc.
A küzdelem, melyből Kárpátalja népe sem maradtak ki.
A pesti történésekről hírt adó falragaszok március 18-án már Munkács épületeinek falain is megjelentek. Hatására a Latorca-parti város lakói is kitűzték a nemzeti lobogót és a kokárdát, illetve elkezdődött a nemzetőrséget megszervezése.
Az első felelős magyar minisztérium 1848 áprilisának végén elrendelte, hogy az ország váraiban fogva tartott politikai elítélteket bocsássák szabadon.
A Franz Laube várparancsnoksága alatt álló munkácsi erődítményben is számos politikai okokból börtönre ítélt fogoly raboskodott.
Szabadon engedésüket a Kralovánszky László vezette hatvanfős küldöttség követelte 1848. április végén. Laube nyolc nappal később, május 2-án engedte meg az elítéltek távozását a várból, akiket ünnepelve kísértek végig Munkács városán.
A kiszabadultak között volt Auffenberg (Ormai) Norbert (1813–1849) is, akit az 1. honvéd vadászezred szervezésével bíztak meg. A szabadságharc leverése után Haynau Aradon kivégeztette.
A munkácsi foglyok kiszabadításának emlékére még a forradalom alatt egy hársfát ültettek el a várban, mely a „Szabadság Fája” nevet kapta, s egészen 1961. július 21-ig hirdette a várban a magyar nép szabadságáért folytatott küzdelmét, amikor is az idős fát egy vihar kidöntötte.
A fa ugyan ma már nem áll, de a félköríves bástya – ahová egykor elültették – ma is a „Szabadság Fája”nevet viseli, ahogy szívünkben is tovább él az 1848–49-es forradalom emléke.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma