A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye híveinek és minden jóakaratú embernek
Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!
Az irgalmas Isten megengedte nekünk, hogy elérjük 2015 húsvétjának fényes napját. Noha ünneplésünk örömét nem egyszer árnyékolta be közeli hozzátartozóink háborúban történt elvesztése, mégis vigasztal és örömmel tölt el bennünket az ő és a mi feltámadásunk Jézus Krisztusban.
Isten népének első húsvétján – a halál és az egyiptomi szolgaságban sínylődő zsidó nép kivonulásakor – elküldte Mózest üzenetével a fáraóhoz: engedd el népemet, hogy áldozatot mutathasson be nekem: liturgiát végezzen a szabadságban. A fáraó megkeményedett szíve nem engedte, és nem engedhette a választott népnek, hogy szabadon mondjon köszönetet Istennek. Krisztus egyháza Isten új választott népe, ahogy Szent Pál tanítja: mi nem test, hanem lélek szerint vagyunk Izrael. (vö. Róm. 9, 6-8) Így mentette meg valamikor Isten a szolgaságból a húsvéti bárány vérével népét. Így menti meg most új választott népét, egyházát, az Isten bárányának, Jézus Krisztusnak a vérével. Amint Izrael népe az egyiptomi, babiloni és római szolgaságban volt, úgy Isten népe nem egyszer volt és van ma is a világ különböző részein rabságban, üldözésben.
Egyházunk, amely az egyetemes egyház része, Isten választott népe küldetésének örököse, szintén osztozott az üldöztetésben. Munkácsi egyházmegyénknek is megvolt a maga Egyiptoma, a szolgaság és pusztulás ideje. Idő, amikor nem mutathatta be a dicséret áldozatát Istennek, nem mutathatott be liturgiát a szabadságban. A szovjet totalitárius rezsim üldözésének ideje, amikor likvidálták és betiltották egyházunkat, üldözték a papságot és a híveket, elvették az egyháztól az istentiszteleti helyeket, templomokat, kápolnákat, imaházakat. Amikor Isten irgalomra indult választott népe iránt és megmentette őket, attól kezdve minden évben hálából megünnepelték a húsvétot. Így kell nekünk is emlékeznünk a szovjet rabságból való szabadulásra, mint a sötétségből, a félelemből, az illegalitásból való szabadulásra, és hálát kell adni az ő irgalmáért, a szabadulásért. Isten kivezette népünket a szabadságra, és az ő szent akaratából ünnepeljük ebben az évben a munkácsi egyházmegye liturgikus élete megújulásának 25. évfordulóját.
Izrael népe számára fontos szerepet tölt be a pászka évenkénti megünneplése, ismertetőjegyeinek felelevenítése (a bárány, a keserű saláta, a kovásztalan kenyér, a vörös bor) a történet újra elmondása. Ez segíti a szülőket abban, hogy a hitet átadják gyermekeiknek, megtanítsák őket arra, hogy emlékezzenek Isten jóságára, nagy tetteire. Mi is, mint Krisztus által választott új nép, amelyet az ő vére mosott le, adjuk át gyermekeinknek a hitet, emlékeztessük őket Isten jóságára. Hiszen egyrészt kivezette egyházunkat a rabságból, a fizikai pusztulásból és üldöztetésből, másrészt kivezetett és kivezet bennünket ma is Krisztus vére által a bűn szolgaságából.
Isten iránt érzett buzgósággal és hálával kezdjünk hozzá – püspökök, papok és szülők – a hit átadásához az ifjabb nemzedéknek. Ne szűnjön meg egyházmegyénkben az isteni liturgia tanítása, vezessük be gyermekeinket a liturgia titkába, oltsuk beléjük a részvételre való vágyat. Legyünk hasonlóak a választott néphez, mint lélekbeni örökösök, engedjük Istennek, hogy metélje körül szívünket! Engedjük, hogy egyre mélyebben vezessen be minket az egyház liturgikus imádságába, a szeretet és hála, az Isten jóságáról és irgalmasságáról való emlékezés szertartásába.
Kívánjuk mindnyájatoknak, hogy békében és teljes örömben éljétek meg ezt a húsvétot, reménykedve Isten nagy irgalmasságában. Mindnyájatokat az Istenszülő közbenjáró imádságába ajánlunk, az ő oltalma alatt jövőnk legyen békés és veszélytelen. Boldog Tódor fölszentelt vértanú közbenjárása esdekelje ki nekünk Istentől azt a kegyelmet, hogy soha többé ne kelljen visszatérnünk az egyiptomi szolgaságba.
Krisztus feltámadt!
Valóban feltámadt!
Főpásztori áldással:
Milán
munkácsi megyéspüspök
Nílus
segédpüspök