Robotnővérek a láthatáron?

Az elmúlt évek robbanásszerű technikai fejlődése számos területen járt már előnyökkel: eredményesebb tudományos kutatásokat, jobb életminőséget, nagyobb átlagéletkort köszönhetünk ennek a fejlődésnek a Föld számos országában.

Annak köszönhetően, hogy a mindennapok számos teendője automatizálva lett, az emberek nemcsak tovább élnek, de kevesebb gyermek is születik: emiatt megnövekszik az idősebb generáció aránya. Így nem csak kevesebb fiatal és kevesebb erőforrás van arra, hogy az idősek gondját tudjuk viselni. Ezt a problémát egy mostanra egyre többet kutatott megoldás, a robotnővérek vagy robotápolók oldhatják meg.

Jelenleg Japán az az ország, amely a legjobban szenved az idősödő társadalomtól, a kevesebb munkaerőtől. Japánban a legmagasabb a várható élettartam, ugyanakkor a népesség egyharmada 65 év feletti, az egy nőre eső születésszám pedig csak 1,2. Egy ilyen társadalomban kifejezetten hasznos megoldásnak tűnik a robotizált gondviselés: a Machine Industry Memorial Foundation felmérése szerint az ország mintegy 21 milliárd dollárt tudna spórolni azzal, ha embererő helyett robotokkal látná el a rászoruló időseket.

Miközben nagy áttörés még nem történt a robotnővérek fejlesztése terén, számos olyan fejlesztés készült, amelynek köszönhetően a különböző részfeladatot remekül el tudják látni emberek nélkül is. A robotmedvére emlékeztető japán Robear, a Riken cég terméke például fekvő vagy ülő betegeket képes felemelni és átszállítani őket máshova. Korábbi, csak 60 kiló körüli súlyokat cipelő prototípusaihoz képest ez a változat már 140 kilót képes emelni és hordozni. Medvekülseje gyártói szerint biztonságot, erőt, megbízhatóságot sugall. Külsőségre épít a Kokoro robotgyártó cég prezentálórobotja, az Android-F is, amely képes arcának számos pontját mozgatni, emberi gesztusokat utánozni. Távolról működtetve nemcsak remek portás, hanem megfigyelő is lehet belőle, de nem autonóm, önmagától semmire sem képes. A japán kormány jelenleg egyszerűbb otthoni robotjait bérbe is adná havi párezer forintnak megfelelő összegért.

A robotasszisztens megmondja, mikor kell bevenni a gyógyszert

Más szemszögből tekintenek a helyzetre az amerikai fejlesztők. A University of Michigan, a University of Pittsburg és a Carnegie Mellon University összefogásából született Pearl nevű robotoasszisztens egyfelől emlékezteti az időseket különféle feladataikra – például arra, hogy mikor kell bevenniük gyógyszereiket -, másfelől segít nekik eligazodni a kórházban. Ennek megfelelően navigációs rendszer, szenzorok, kép- és hangfelismerő rendszerek kaptak helyet benne. Több döntéshozó modulja révén azt is képes felmérni, hogy egy kimaradt gyógyszer vagy esetleges rosszullét során kit értesítsen.

Emellett figyeli az idősek szokásait és ezekből képes megállapítani, hogy az egyes figyelmeztetések mikor lesznek a leghatékonyabbak. Ha például az adott páciens sorozatokat néz, akkor jobb 5 perccel a sorozat elkezdése előtt megkérni őket, hogy vegyék be gyógyszereiket, mint a sorozat közben, amikor sokkal esélyesebb, hogy elfelejtik a figyelmeztetést.

Egy teljesen autonóm robotnővérhez azonban nemcsak a technikai, hanem az etikai háttér is hiányzik. Egy nővérnek ugyanis napi szinten kell komplex döntéseket hoznia a betegekkel kapcsolatban, és úgy kell a szabályokat betartaniuk, hogy mindeközben a pácienseket is tiszteletteljesen kezelik. Mi van akkor, ha egy beteg visszautasítja a gyógyszerét? Jól ismert, gyakori szituációról van szó, de a robotnővér nem feltétlenül ismerheti ennek valamennyi okát. Lehet, hogy a beteg nem érzi jól magát a gyógyszer beszedése után, lehet, hogy más miatt tartózkodna. Az is lehet, hogy elfelejtette bevenni. Mit tesz ilyenkor egy automatizált rendszer? Ottmarad az ágya mellett addig, amíg a beteg be nem veszi a gyógyszert? Hogyan informálja a robotnővér az orvost, ha ilyen történik? Vagy informálnia kell egyáltalán? Rengeteg a megválaszolatlan kérdés.

A hús-vér nővérek naponta sok ilyen helyzettel találkoznak és szerencsére meg is oldják ezeket. Az emberi agy ugyanis nemcsak adatokból dolgozik, hanem rutinból, emberismeretből, érzékszervi ingerekből, egy kapott válasz intonációjából, logikából, mérlegelésből egyaránt. Ha nincs elég adat egy helyzet tökéletes felméréséhez, az emberek tudnak kérdezni, és fel is tudják mérni, hogy a választható opciók közül melyik jobb vagy rosszabb. A robotok még nagyon nem tartanak itt, sem etikailag, sem orvosi szempontból, úgyhogy új döntéshozási rendszer alkotásán is dolgozniuk kell az érintetteknek – és akkor a mesterséges intelligencia kutatásáról még nem is beszéltünk.

Egy biztos, még hosszú ideig biztosak lehetünk afelől – annak ellenére, hogy a páciensek kezelése egyszerűbb, komfortosabb és sok tekintetben robotizáltabb lesz -, hogy a betegekről való gondoskodás a jövőben még mindig a hús-vér nővérek feladata lesz.