Nők jogainak védelméért osztották ki a Nobel-békedíjat
Ellen Johnson Sirleaf libériai elnök, Leymah Gbowee libériai békeaktivista és Tawakkul Karman jemeni jogvédő kapta meg megosztva a 2011-es Nobel-békedíjat a nők jogainak védelméért – jelentették be az oslói Norvég Nobel Intézetben. Sirleaf az első női elnöke Afrikának, Gbowee pedig a második libériai polgárháború lezárásában játszott kulcsszerepet.
Ellen Johnson Sirleaf libériai elnök, Leymah Gbowee libériai békeaktivista és Tawakkul Karman jemeni jogvédő kapta meg megosztva a 2011-es Nobel-békedíjat. Az indoklás szerint a nők jogainak védelméért folytatott erőszakmentes harcukért kapták meg a díjat.
Ellen Johnson-Sirleaf libériai elnök Afrika első demokratikusan megválasztott női elnöke. Elnökké választása előtt az ENSZ fejlesztési szervezetének Afrikáért felelős igazgatója volt. A támogatói által Vasladynek becézett, a Harvardon jogi diplomát szerző Johnson-Sirleaf az 1970-es években már volt libériai pénzügyminiszter, az 1997-es választáson pedig második helyen végzett a pártja Charles Taylor véres kezű diktátor pártja mögött. Korábban ő vezette a 2003-ban Taylor lemondásával végződő polgárháború után kötött békemegállapodást ellenőrző bizottságot.
Leymah Gbowee Libériában született békeaktivista, akinek a békemozgalma vezetett a második libériai polgárháború végéhez 2003-ban. A mozgalma vezetett Afrika első női elnökének, a másik díjazott, Ellen Johnson Sirleaf megválasztásához. Gbowee 17 éves volt, amikor a polgárháború 1999-es kitörésekor a libériai fővárosba, Monroviába költözött. A háború miatt pszichésen sérült emberekkel és gyermekkatonákkal foglalkozott. 2002-ben alapította meg békemozgalmát, amely a libériai nőket fogta össze. A mozgalom erőszakmentes tüntetéseket tartott a polgárháború lezárásáért.
A 32 éves, háromgyerekes jemeni édesanya, Tavakkul Karman újságíróként és emberi jogi, nőjogi aktivistaként vetette magát észre. A jemeni sajtószabadságért és a politikai foglyok szabadon bocsátásáért évek óta küzdő Karmant többször is lecsukatta az Ali Anbdullah Szaleh elnök vezette rezsim, legutóbb az idén januárban. Karman, akit egy korrupt törzsi vezető által kisemmizett parasztok sorsa ébresztett rá a jemeni rendszer igazságtalanságaira, vezető szerepet játszott az arab világon végigsöprő forradalmak hatására Jemenben kialakuló, az elnök menesztését követelő mozgalomban is. Ugyan vezető tagja az al-Iszlah jemeni ellenzéki pártnak, de a szélsőséges muszlimokat is tagjai között tudó politikai tömörülésben sokan ellenségként tekintenek a nők jogaiért is felszólaló Karmanra.
A Nobel-békedíjat Alfred Nobel svéd feltaláló és iparmágnás alapította, az első díjakat 1901-ben, öt évvel Alfred Nobel halála után adták át. A díj a legnagyobb nemzetközi elismerésnek számít, amellyel tízmillió svéd koronás (323 millió forintos) jutalom jár. Annak adják, „aki a legtöbbet vagy a legkimagaslóbban tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagy békekongresszusok tartásáért és előkészítéséért”.
A Nobel-békedíj az egyetlen Nobel-díj, amelyet nem természetes személy is megkaphat. Szintén ez az egyetlen Nobel-díj, amelyet nem a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, hanem a norvég parlament által felállított bizottság ítéli oda. A díjátadó ceremóniát is a norvég fővárosban, Oslóban tartják.
Többször részesültek szervezetek az elismerésben, a Vöröskereszt például már háromszor volt díjazott. 2010-ben a kínai ellenzéki Liu Hsziao-po nyerte díjat, míg 2009-ben Barack Obama amerikai elnök. A leghíresebb kitüntetettek közé tartozik az 1971-ben díjazott Willy Brandt, az NSZK akkori kancellárja, az 1978-ban megosztott díjat kapó Anvar Szadat egyiptomi és Menáhem Begin izraeli államfő, vagy 1990-ben Mihail Gorbacsov szovjet vezető.
Forrás: origo.hu