Vasárnapi üzenet: Biztonság a bizonytalanságban

Ha a hátunk mögött lévő időt végiggondoljuk, észrevehetjük, hogy voltak események, amelyek felett mi rendelkeztünk, másokat közvetve befolyásolhattunk, s voltak olyan dolgok is, amelyek felett nem rendelkezhettünk.
Akik a befolyásolhatatlan dolgokra tekintenek, úgy érezhetik, hogy kipereg az élet ujjaik közül. Mintha semmiről nem tehetnének: életük hajója hánykolódik a „sors tengerén”. Ha a „sors” kegyes lesz hozzájuk, talán nem történik hajótörés, talán a jó szelek által keltett hullámok partra sodorják életüket. Végre száraz talaj lehet majd lábuk alatt, és saját maguk szabta életösvényen járhatnak. Legalábbis ezzel biztatják magukat.
Akik a közvetett befolyásra helyezik a hangsúlyt, mindent megtesznek, hogy valamilyen formában hatásuk legyen a jelenre, jövőre; jobb „sors” felé vezessék életüket. A körülöttük lévő emberekre, eseményekre úgy próbálnak hatást gyakorolni, hogy az a legjobb legyen számukra. S teljesen megdöbbennek, bizonytalanná válnak, amikor ez az erőfeszítés semmit nem eredményez abból, amit reméltek, vagy esetleg éppen az ellenkezőjét váltja ki.
S van, amikor az ember úgy gondolja, hogy sorsát saját maga kovácsolja. Teljesen úgy él, mint aki kezében tartja életének eseményeit, teljes tudatossággal tervez és valósít meg dolgokat. Eközben egyáltalán nem foglalkozik az első két jelenséggel, sőt átnéz fölöttük. Önmagát is becsapva, talán nem is tudatosan, de úgy tűnhet számára, hogy ha nem foglalkozik vele, nem is létezik. Teljesen összeomlik ez az ember, amikor a vezetés – rajta kívülálló okok miatt – kikerül kezéből: egy betegség, természeti katasztrófa miatt.
Mindezek bizonytalanságba sodorhatják az embert. Ez a bizonytalanság egész életet megrázó, akár alapjait veszélyeztetővé is válhat. Akár belesodorva az embert olyan lépésekbe, amelyeket ugyan a kényszerpálya szül, mégiscsak egy életen keresztül bán az ember. Érdemes tehát átgondolnunk a dolgokat életünkre nézve, jó lenne e hangsúlyeltolódásokat helyükre raknunk.
Meg kell, hogy lássuk: mind­három jelenség igenis jelen van mindegyikőnk életében. Egy „fensőbb hatalom” rajta tartja kezét e világ ütőerén, no meg a mi életünk erén is. Aki nem más, mint a történelem Ura. De ez nem jelenti azt, hogy kénye-kedve szerint játszana velünk. Sőt, amikor olyan körülmények közé engedi életünket, hogy mi dönthetünk, közvetve vagy közvetlenül irányíthatjuk dolgainkat, s talán pontosan ezért, ennek következményeként történik, hogy elbizonytalanodunk, kicsúszik lábunk alól a talaj, akkor arra szeretne ráébreszteni, hogy vele, benne, nála vagyunk biztonságban. Arra akar ráeszméltetni, hogy minden döntésünknek következménye van.
Szabad tehát e bizonytalan világban vele, az Ő biztonságot nyújtó közelségében életterébe belépni. Benne megvan a nyitottság erre, hiszen ezért irányítja, terelgeti a nagyvilágot, s benne a mi kis sorsunkat. Irántunk való elköteleződése, szeretete, amint ezt Jézus Krisztusban felfedte, nem változik.
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Zsid. 13.8

Taracközi Gerzson,
munkácsi református lelkész