Kárpátalja ma: a tiszabökényi görögkatolikus fatemplom restaurálása

Ez fatemplom? – hangozhatott el azok szájából a kérdés az elmúlt hetekben, akik Tiszabökényen átutazva egy pillantást vetettek a helyi görögkatolikus templom vakolattól megtisztított falára.

Szinte magam előtt látom a csodálkozó arcokat, hiszen csak kevesen tudják – a Wikipédia magát a templomot sem említi meg –, hogy a több száz éves épület eredetileg fából készült, s valamikor a XIX. század végén vakolták be.

Azonban mielőtt bővebben kifejtenénk a történetét, ejtsünk néhány szót magáról az egyházközségről is, mely a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye legősibb parókiáinak egyike. A kegyúri jogokat 1747-ben a Szintay család birtokolta az egyházközségben, míg 1814-ben Sztojka Zsigmond lett a kegyúr. 1821-től pedig a püspök által szabadon adományozható kategóriába került a közösség. Anyakönyvét 1792-től vezették.

Az első összeíráskor (1747) 20 család alkotta az egyházközséget. Két évtizeddel a Munkácsi Egyházmegye felállítását követő adatközléskor (1792) már 314 híve volt a közösségnek. A trianoni döntés előtti utolsó adat szerint (1915) 464 hívő, az egyházmegye eltörlése előtti utolsó összeíráskor (1947) pedig 609 görögkatolikus élt Tiszabökényben. Jelenleg 500-an vallják magukat görögkatolikusnak a településen.

Az 1747-ben megjelent összeírásban templomát „közepes fatemplom” jelzővel illetik, melynek titulusa a kezdeti időktől mostanáig Szent Mihály arkangyal.

A görögkatolikus egyház likvidálása idején pravoszlávok működtek benne. Az 1989-es legalizáció után a községnek csak egy része tért vissza a görögkatolikus egyházba. A templomot a két közösség 2005-ig – nem kevés feszültséggel – közösen használta. Akkor az épület visszakerült a görögkatolikus egyház kizárólagos tulajdonába. Sajnos a több évtizedes tulajdonváltás, valamint az 1998-as és 2001-es árvíz nagy károkat tett a templom szerkezetében és berendezésében. Néhány évvel ezelőtt anyaországi támogatással sikerült felmérni XVII. századi származású ikonosztázionját, melynek két alapképét, illetve az utolsó vacsorát ábrázoló ikonját restaurálták.

Most szintén magyarországi segítséggel szakemberek vizsgálják meg a vakolat alatt rejtőző fatemplom állapotát, és igyekeznek restaurálással konzerválni a templom szerkezetét, hogy a jelen- és az utókor is gyönyörködhessen ebben a ritka építészeti emlékben, s a helyi görögkatolikusok imája még sokáig betölthesse Isten házát.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma