Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: óvodavezető
Sohasem volt könnyű, de az utóbbi években még inkább hálátlan és megterhelő feladat állami költségvetésű intézményt vezetni Kárpátalján, legyen szó óvodáról, iskoláról vagy orvosi rendelőről.
Akkor mégis mi késztet arra egy tánctanár és pszichológus végzettségű asszonyt, hogy elvállalja egy óvoda irányítását?
A Batáron élő Udud Zita óvodavezető 2006 óta áll a helyi óvoda élén. Vele beszélgettem.
– Meséljen magáról!
– Batári származású vagyok, egész életemben ezen a településen éltem. Óvodába nem jártam, az első osztályt azonban megismételtem, mert állítólag nagyon élénk gyermek voltam.
– Hová járt iskolába?
– Az első hét osztályt itt Batáron végeztem el, utána Nevetlenfaluban folytattam a tanulmányaimat. Az érettségit követően az Ungvári Művészeti Iskolában tanultam tovább szervező és koreográfus–tánctanár szakon. 1987-ben fejeztem be az iskolát.
– Hol helyezkedett el azután?
– A nevetlenfalui művelődési házban kaptam szervezői munkát. Egy évet dolgoztam ott. 1989-ben férjhez mentem, egy év múlva pedig megszületett János fiunk. Két évvel később a batári óvodában álltam munkába.
– Ekkor dolgozott először óvodában?
– Igen, de itt is csak egy évig voltam, mert hamarosan megszületett a második gyermekünk, Krisztina. Néhány évvel később úgy döntöttem, hogy folytatom a tanulmányaimat, s egy kijevi egyetem pszichológia szakára iratkoztam be. Épp befejeztem az egyetemet, amikor állást ajánlottak a batári óvodában.
– Mit kell tudni erről az óvodáról?
– Az óvoda a régi görögkatolikus parókia épületében volt az államosítástól kezdve egészen 1996-ig, amikor is állami támogatás hiányában bezárták. Az utolsó hat évben az általános iskola ún. nulladik évfolyama is ide tartozott. A bezárást követően tíz évig lakatlanul állt az épület, minek következtében az állapota erősen leromlott. Miután a görögkatolikus egyház visszakapta egykori tulajdonát, az egyik helyi vállalkozó magyarországi és egyházi támogatással felújíttatta az épületet, melyben görögkatolikus óvodát akartak nyitni. Az új intézmény vezetéséhez kerestek felsőfokú végzettséggel és megfelelő szakiránnyal rendelkező személyt.
– S ön elvállalta a munkát.
– Igen, mert szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Először persze megijedtem, főleg a sok papírmunkától és az ukrán nyelven való ügyintézéstől féltem, de belejöttem a munkába. Ennek lassan már tíz éve.
– Az óvoda teljesen egyházi működtetésű?
– Nem. Az állam „bérli” a görögkatolikus egyháztól az épületet, s fizeti a rezsit és a gyermekek étkeztetési költségének egy részét. Az óvodánk a nevetlenfalui községházához tartozik, amely minden gyermek után öt hrivnyát ad naponta. Ehhez a szülők további két és fél hrivnyával járulnak hozzá.
– Ez az összeg elegendő a gyermekek napi háromszori étkeztetésére?
– Nem. Azonban az egyház és más jó szándékú adakozók is segítenek. A zöldségeket például felváltva hozzák a szülők. Egyéb formában is támogatnak bennünket: az óvoda játszótere is közadakozásból készült el.
– Hány csoport működik az óvodában?
– Amikor 2006-ban megnyitottuk az intézményt, csak egy csoportunk volt. Idővel azonban kiderült, hogy olyan sok kérelem érkezik évről évre a szülőktől a gyermekük felvételére, hogy szükség volt egy második csoportra is. 2014-ben kaptuk meg erre az engedélyt, s egy használaton kívüli helységből alakítottunk ki étkező- és játszószobát a gyerekeknek. Így összesen két foglalkoztató helyiségünk és két hálószobánk van, melyben 40 gyermeket fogadhatunk. Jelenleg a kisebbik, bölcsődés csoportban 16-an, míg a nagycsoportban 22-en vannak. Idén 9-en ballagnak el az óvodából, s 17 szülő adott be felvételi kérvényt.
– Mit vesz figyelembe a gyermek felvételénél?
– Nagyon nehéz döntenem. Elsősorban az idősebb gyermekeket részesítem előnyben. Noha az óvoda görögkatolikus, a felekezeti hovatartozás nem számít a gyerekek kiválasztásánál. Volt olyan évünk, amikor több szabad helyünk maradt, s nevetlenieket is felvehettem az óvodába.
– Hány fő gondoskodik a gyermekekről?
– Összesen 13-an dolgoznak az óvodában. Négy óvónő és három dadus van közvetlenül a gyermekek mellett, ezen kívül van egy beszerző, egy mosónő, három konyhás és két fűtő, akik az intézmény zavartalan működéséről gondoskodnak. A konyhánk az előírásoknak megfelelően egy távolabbi, különálló épületben van. Ez télen nem igazán praktikus. A munkatársaim egyébként egy kivételével mind batáriak.
– Az óvónők mind rendelkeznek megfelelő végzettséggel?
– Amikor felvettem az óvónőket dolgozni, még nem volt meg a szükséges végzettségük. Van egy idősebb kollégám, ő lassan nyugdíjba megy, másik két munkatársam a munkácsi tanítóképzőbe járt, ám azt a diplomát az állam nem fogadta el, így utólag beiratkoztak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola óvodapedagógia szakára, amelyet hamarosan be is fejeznek. A negyedik óvónőnk beregszászi főiskolán szerzett diplomája pedig megfelelő.
– Miben más ez az óvoda, mint az állami működtetésűek?
– Odafigyelünk a gyermekek hitbeli fejlődésére, s ennek a szülők is nagyon örülnek. Az egyik óvónőnk hittanra oktatja őket úgy, hogy vallástól függetlenül kialakuljon egy istenképük. Reggelente áhítattal kezdjük a napot, majd ugyanígy hálát adunk az étkezések előtt és végén is. Lefekvés előtt is imádkozunk. A görögkatolikus templom az óvodával szemben van, gyakran átmegyünk a szertartások egy-egy részére, de a helyi parókus, Lődár Jenő atya is bejön hozzánk. Ha valamit szentelnek a templomban – búza, koliba (nagyböjti eledel – a szerk.) –, abból mi is kapunk. Emellett részt veszünk az ünnepek – pl. karácsony – előtti készületekben is.
– Milyen programokat szerveznek a gyermekeknek?
– Szokásos anyák napi, farsangi és egyéb ünnepélyeket rendezünk, de emellett néptáncot és népzenét is tanulnak a gyerekek. A tiszapéterfalvi Kokas Banda tart rendszeresen foglalkozást a kicsiknek.
– Óvodavezetőként milyen nehézségekkel kell szembenéznie?
– Vannak gondjaink. Téli időszakban kénytelenek vagyunk 42 napra bezárni az óvodát, ugyanis nincs helyettesítésünk, másképp pedig nem tudjuk megoldani a munkatársak szabadságolását. Emellett állandó problémánk a papír-írószerek és tanszerek hiánya. Az utóbbi három évben már nem kaptunk pénzt ezek beszerzésére a községházától. A tíz évvel ezelőtt felújított óvoda is újabb renoválásra szorul: a fűtés- és vízvezetékrendszer elavult. Van teendőnk bőven.
– Kívánok ehhez nagyon sok erőt és kitartást! Köszönöm a beszélgetést!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma