Akikre büszkék lehetünk… Interjú Tóth Tímeával

Rövid időn belül jelentős változáson esett át az oktatásügy térségünkben. Míg egy éve még túlképzésről beszéltünk, az aktuális ukrajnai helyzetnek köszönhetően mára sok iskolában tanárhiány alakult ki. Ebben a helyzetben felerősödik az elkötelezett pedagógusok szerepe, akik kitartanak választott szakmájuk mellett.
Tóth Tímea a beregszászi főiskola elvégzését követően szülőfalujában lépett erre a pályára, elsődleges céljai között továbbra is a tanítás szerepel.

– Mikor és hol születettél? Hogyan telt a gyermekkorod, középiskolás tanulmányaid?
– 1987. április 16-án születtem Beregrákoson. Gyermekkoromat inkább a nagyszüleimnél töltöttem, ugyanis akkortájt csak ukrán óvoda működött a falunkban, és mivel nem értettem a nyelvet, nem akartam óvodába járni. A Beregrákosi Általános Iskolában kezdtem meg tanulmányaimat, majd a ballagást követően felvételt nyertem a Péterfalvai Református Líceumba, ahol 2005-ben szereztem érettségit.

– Miért döntöttél a Rákóczi-főiskola mellett?
– A líceumban hallottam először a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskoláról. Nagy szerepet játszott a döntésemben, hogy anyanyelvemen tanulhattam, ráadásul egyszerre két szakon és térítésmentesen tehettem ezt meg. Ezen kívül több osztálytársam is ide felvételizett, úgyhogy számomra nem volt kérdéses, hogy hol folytassam a tanulmányaimat. A szakosodást illetően választásom az angol–magyar szakpárra esett.

– Hogyan teltek a diákévek?
– Nagy örömmel gondolok vissza a főiskolán eltöltött diákévekre. A sok tanulás mellett mindig volt lehetőség a kikapcsolódásra is. Nagyon sok programon, rendezvényen, előadáson vehettünk részt, amelyek javunkra váltak, épülésünket szolgálták.

– Mi történt a főiskola elvégzése után?
– A főiskola után egy évet tanultam az Ungvári Nemzeti Egyetem angol szakán. A magiszteri diploma megszerzését követően lehetőségem nyílt visszatérni az egykori alma materembe. Jelenleg is itt tanítok angol nyelvet.

– Pedagógusként milyennek látod az oktatás helyzetét?
– Ami az oktatást illeti, a tankönyvek sajnos nem mondhatóak megfelelőnek, hiszen azok ukrán anyanyelvű gyermekeknek íródtak. Sajnos a járás nem tud mindegyik osztályba ugyanattól a szerzőtől könyvet biztosítani, tehát többfélék, ami akadályozza a folyamatosságot. Így elég nehéz tanítani, azonban szerintem nem lehetetlenség megtanulni a nyelvet. Sok függ a tanárok hozzáállásán, leleményességén és a tanulók szorgalmán.

– Hogyan telnek a mindennapjaid? Mi jelent számodra kikapcsolódást?
– Jelenleg a többi tanárkollégával együtt élvezem a nyári szünidőt. Igyekszem besegíteni a ház körüli munkákba, de mindemellett a kikapcsolódásra is fordítok némi időt: a barátaimmal vagyok, gyerekekkel táborozok vagy bicajozok.

– Mik a terveid a jövőre nézve?
– Konkrét terveim nincsenek, szeretnék továbbra is a tanítással foglalkozni. Habár nehéz ez a szakma, és egyre több a kihívás, számomra mindent megér a tanulók szeretete és az, ha látom a csillogó szempárokon, hogy megértették a tananyagot.

– Mit köszönhetsz a főiskolának?
– Elsősorban a tudást, amit ott szereztem, és amire a későbbiekben alapozhattam. A rengeteg élményt és lehetőséget, s nem utolsó sorban életre szóló barátságokat. Ha ma választanom kellene, ismét a főiskolára felvételiznék. Büszke vagyok rá, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákja lehettem.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma