Kárpátalja anno: Eszeny
Munkácstól mindössze 35 kilométerre, az ukrán–magyar határ mentén, ott, ahol a Szernye-csatorna a Tiszába torkollik, fekszik Eszeny községe.
A Csap, Szalóka és Tiszaújfalu szomszédságában lévő települést 1248-ban említik először az írások, majd 1270-ben Ezennek hívják, illetve 1414-ben a Csapy család tulajdonaként Kysezen néven szerepel.
1283-ban a Becse-Gergely családhoz tartozó Apa két fia, Gergely és Jakab vásárolta meg a falut 300 márkáért a Simon családbeli Tamás és Boksza grófoktól.
Később visszakerült Eszeny a Simonok tulajdonába, s ezek egyik leszármazottja lett a Csapy család őse. Az idők folyamán az Eszterházy, a Beregszászi és a Fáy családok is birtokosai voltak a településnek.
A tatárjárás után sánccal védett erődítményt emeltek Eszenyben, mely 1676-ig állt fenn.
1358-ban a Bakfi nemzetségbeli Simon a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére kolostort alapított a pálos rend számára a faluban.
1370-ben Tristanus generális perjel a király embereivel és a konvent tagjaival felkereste Eszenyt, hogy kitűzzék a kolostor földjének határait, de a helyi kegyurak ezt nem engedélyezték, mondván, hogy a szerzeteseknek sohasem volt külön földjük, mindig a közös területeket használták. Két évtized múlva, 1391-ben a Csapy birtokosuktól mégis kaptak egy körülhatárolt telket. Ugyanez a család 1433-ban búcsúengedélyt kért a pálosok Szent László-temploma számára.
A reformációt követően folyamatosan csökkent a szerzetesek száma, 1552-ben már csak két pálos élt a kolostorban. A rend tagjait a protestáns vallású Csapy Ferenc birtokos űzte el végleg a XVII. században.
Nem sokkal később, 1794-ben a kolostor építőanyagát felhasználva református templomot építettek Eszeny lakói. A templom tornyát 1812-ben fejezték be, majd többször is felújították az épületet.
1879-ben tűzvész pusztított a faluban, Eszeny nagy része elpusztult.
A települést javarészt magyarok lakták: 1910-ben 2013 lakosa volt.
A második világháborúban 10-en vesztették életüket a haza védelme közben, 1944-ben pedig 313 férfit vittek el a faluból málenykij robotra, 94-en maradtak oda.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma