Kárpátalja ma: Tisza-parti parti?

Nyár van, kánikula, mi is lehetne szebb, jólesőbb annál, minthogy az ember családostól, kisgyerekekkel kimenjen drága folyónk, a Tisza partjára hűsölni? Megérkezve azonban sajnos nem a hűs víz az első dolog, ami felkelti érdeklődésünket. Radnóti Miklós szavait hallom a fülemben: „mikor az ember úgy elaljasult”. Szeméthalom ameddig a szem ellát, kupacokban, nem ám egy helyen, vagyis különböző csoportok „hagyatéka” az, amit szemlélhetünk. A történetnek pedig más pikantériája is van: a szemét fél baj lenne, ha tasakokról, flakonokról, ételmaradékról lenne szó, amit a Tiszán „hűsölő” bandák után esetleg összeszedhetnénk és elégethetnénk. Nem. Amit látunk, üvegszilánkok halmaza, amely a Tisza-parton gyakorlatilag végig elterül, nem tudunk fél métert haladni úgy, hogy ne nézzünk a lábunk alá, nehogy összevágjuk a bőrünket. Az ember akaratlanul is azt kérdezi magától: hogy törtek össze az üvegek, és hogy szóródhattak szét ekkora területen? A válasz teljesen egyértelmű: valakik szándékosan törték darabokra azokat egy jól sikerült parti után, nem egy alkalommal, nem egy csapat, hanem többen, különböző alkalmakat megragadva a barbárkodásra. Értetlenkedve állunk a jelenség előtt: divat ez vagy valami új őrület? Rituálé vagy csak részegek felelőtlen, tudatlan viselkedése? Bármi is legyen az indíték, nem hiszem, hogy mentségül szolgálhat arra, hogy valaki szándékosan tegye tönkre a saját környezetét és mások nyugalmát, valamint, hogy veszélyeztesse gyermekek és felnőttek testi épségét. Csak kérni tudom, hogy figyelmeztessük a kártevőket: nem csak az övék a Tisza-part!

Sponták Szabina

Kárpátalja.ma