V. Nemzetközi Nyugdíjas Találkozó Munkácson
Rossz úton halad az, aki úgy gondolja, amint túljutunk életünk delén, közelebb érünk életünk alkonyához, a világ bezárul, nem marad más számunkra, csak jobb esetben a hintaszék és a televízió, újság.
Ha költőien akarunk fogalmazni: a mondatnak addig nincs vége, ameddig nem kerül a végére pont, és egy mondat pont annyit mond, amennyit szándékozunk vele mondani. Az időskor pont annyira lehet tartalmas, mint amennyi tartalmat akarunk belé lehelni. Valószínűleg ugyanezt vallják azok a nyugdíjas, idős emberek is, akik részt vettek az augusztus 15-én megrendezett V. Nyugdíjas Találkozón Munkácson, s vígan nótázva jól érezték magukat.

A rendezvény következő felszólalója Gajdos Olga, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Munkácsi Alapszervezetének elnöke volt. „Itt, Munkácson hagyomány a magyarság ápolása” – mondta Gajdos Olga, majd rámutatott arra, hogy Munkácson alakult először nyugdíjasklub, és azóta is töretlenül működik annak ellenére, hogy sok helyen már nem igazán törődnek vele. Beszédében elmondta, hogy a város egyik büszkesége a nyugdíjasklub. Megköszönte a munkácsi nyugdíjasok támogatását, nehéz időkben a kitartásukat, különböző magyar rendezvények lebonyolításában nyújtott segítségüket. Beszédében kitért arra a pozitív töltetű jelenségre, hogy ismét megtelnek a magyar iskolák: kettő helyett idén három magyar nyelvű első osztály lesz Munkácson. Gajdos Olga beszéde végén megköszönte a jelen lévő nyugdíjas közösségnek azt, hogy támogatják és nevelik a következő generáció fiataljait, és elmondta: „Munkácson működik a magyarság, működött és működni fog”.
Gajdos Olgát a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei nyugdíjasszövetség elnök asszonya, Herczku Andrásné Erzsébet követte. Beszédében elmondta, hogy már nagyon régóta szeretnék összekötni a szabolcsi nyugdíjasszövetséget a munkácsi nyugdíjasklubbal.
„El kell, hogy mondjam, hogy a tegnapi és a mai nap a szívem egy kicsit sír, de közben nevet, mert mi nem így képzeltük el az itteni magyarokat. Ezek a magyarok tündériek! Ezekre a magyarokra nagyon, de nagyon fel kell nézni, mert könnyű nekünk Magyarországon magyarnak lenni…. Nekünk Magyarországon a Himnusz nem sok mindent jelent, de nektek igen. Nagyon sajnálom, hogy van közöttünk egy „drót, egy kerítés, ami minket elválaszt” – fogalmazta meg gondolatait Herczku Andrásné. „Én úgy gondolom, hogy a szívünkben ti úgy éltek, hogy hozzánk tartoztok, és nagyon büszkének kell lennetek, hogy magyarok vagytok” – zárta beszédét.
A köszöntők után Kárpátalja nyugdíjasklubjainak énekkarai, valamint különböző együttesek zenéltek az ebéd és a vacsora alatt. A találkozón fellépett a bátyúi nyugdíjasklub Együtt nevű énekkara, Fazekas Sándor és Varga Béla nosztalgiaslágereket énekelt Boruzs Béla kíséretében. Előadott még Malcsiczky Nesztor és zenekara. A találkozó kiváló alkalmat biztosított nyugdíjasainknak, hogy kicsit kiszakadjanak a mostani nehéz időkből és mulassanak, beszélgessenek, ismerkedjenek.
rsz
