Bótrágyiak honismereti kirándulása

Rég várt kirándulásra került sor a közelmúltban, melyen 45 felnőtt és 10 gyerek vett részt. A kirándulást a Rákóczi Szövetség Bótrágyi Alapszervezete és a Bótrágyi KMKSZ-alapszervezet elnöksége szervezte. Amikor elérkezett a nagy izgalommal várt nap, reggel 7 órakor vágtunk neki a nagy kalandnak. Utunk első megállója a Perényi-kastély volt Nagyszőlősön. Egyike ez Kárpátalja legrégibb építészeti műemlékeinek, mely a Fekete-hegyhez vezető úton, egy csöndes park közepén, egzotikus fák között áll. Keletkezése a XVI. század közepére tehető. A vidék akkori urai, a Perényiek építtették. Az épület főhomlokzatán a Perényi család címere díszeleg. A kastély homlokzatán elhelyezett emléktáblán Kossuth Lajosnak báró Perényi Zsigmondról szóló szavai olvashatók: „Neked, te kimagasló alak,/ki abból az időből/ oly páratlan egyedül állasz,/ neked leborulék emléked előtt, Mesterem!” Jelentősebb átépítését a barokk korban végezték, központi termének falait freskók díszítik. Az épület jelenleg a járási oktatási főosztálynak ad otthont. Kirándulásunk második állomása a huszti várrom volt. A huszti vár a középkori Magyarország egyik legerősebb és legjelentősebb erődítménye volt. Történetét Halász József történelemtanár mutatta be nekünk. Megtudtuk, hogy a vár a XII. századtól fontos stratégiai szereppel bírt, ellenőrzése alatt tartotta az aknaszlatinai sóbányákhoz vezető utat és több koronaváros védelmét is ellátta. A jól védhető várat a tatár, a török, a Habsburg-csapatok többször ostromolták. A Rákóczi-szabadságharc egyik központja volt, csak a bukás után jutott az osztrákok kezére. A császár utasítást adott a lerombolására, de ekkor még elkerülte sorsát. Végül 1766-ban a sok ostrom és hadi esemény után jóval egyszerűbb ok végzett a várral. Villám sújtott a tornyába, mely után tűzvész keletkezett, a tűz elérte a lőporraktárt, s az felrobbanva végzetes pusztítást okozott az építményben. A várat soha nem építették újjá.

Ezután Visk nevezetességeit tekinthettük meg: a tájházat és a várat. Megtudtuk, hogy Visk várának romlása a huszti vár felépülése után indult meg. Újjáépítésére valószínűleg azért nem került sor, mert a medrét folyton változtató Tisza csökkentette a bal parti útvonal szerepét. Mára csak a Várhegy neve őrzi az egykori viski vár emlékét. Különlegessége, hogy nemzetségi várnak épült, s csak később került királyi tulajdonba. A vár után a csodálatos református templomot néztük meg. Fontos tudni, hogy a templom kertjében állították fel az elsők között Kárpátalján azt a gyönyörű kopjafát, amely az 1944 novemberében elhurcolt magyar férfiak emlékműve. Visk után megérkeztünk Sajánba, ami Visktől nyugatra kb. 10 kilométerre, a Sajáni-hegy lábánál helyezkedik el, a román határ közelében. Kárpátalja a legendák és az ősi hagyományok, a gyógyító levegő és a jótékony hatású ásványvizek vidéke. Az idelátogatók gyakran megjegyzik, hogy az itteni természet, az ásványvizek és a friss hegyi levegő többet érnek a legkiválóbb ötcsillagos vendéglátásnál. Ezt mi is megtapasztaltuk ezen a napon. A csodálatos természet és a Tisza folyó ölelésében található a Saján nevű falu. A település ugyan nem nagy, de az üdülőhely az ország határain túl is ismert. A falu fölött három hegycsúcs tornyosul az ég felé. A hegyekből eredő patak kristálytiszta vizének csordogálása mintha a régi idők legendáját akarná elmesélni. Az utóbbi időben igen felkapott hely a Saján közelében létesített üdülőövezet. Itt három kisebb-nagyobb víztározót és azok környékét tették pihenésre, sportolásra alkalmassá. Az egyiket, a legnagyobbat a fürdőzőknek és a vízi sportok kedvelőinek alakították ki. Itt vízibiciklizni, csónakázni lehet. Mi is ezen a szép helyen pihentünk meg, és a nap többi részét itt töltöttük el. Kicsik és nagyok egyaránt élvezték a vízibiciklizést és a játszóteret. A méltán híres sajáni ásványvíz – a helyiek szóhasználatával: borvíz – megkóstolása a forrásnál nagyon jó érzés volt. Mindenkinek egyaránt ízlett ez a csodálatos ásványvíz. Tudni kell, hogy a sajáni ásványvíz az optimális mennyiségben tartalmazza az emberi szervezet számára szükséges mikroelemeket. Rengeteg élménnyel gazdagodva késő délután indultunk haza. Remekül érezték magukat kicsik és nagyok egyaránt. Nagyon örült mindenki, hogy ott lehetett, és már alig várjuk, hogy jövőre is eljuthassunk valahova, hogy még jobban megismerhessük kicsiny Kárpátaljánk történelmét!

Barta Renáta