A jó gazda így csinálná
Ha Kárpátalján valaki zöldségtermesztésre adja a fejét, netán fóliaházat épít néhány tucat négyzetmétert meghaladó alapterületen, feltételezhetően nemcsak a család asztalára akar jó minőségű élelmiszert tenni, hanem jövedelemszerzés a célja.
Ha így van, akkor jól teszi a termelő, ha számba veszi a lehetőségeit, mielőtt belevágna a termelésbe:
– Milyenek a termőhely adottságai?
– Mennyire van tisztában a gazda a saját felkészültségével, a termesztéstechnológia elemeivel, ismeri-e azokat az anyagokat, vegyszereket, egyszerűbb gépezeteket, amelyekkel a termesztés során dolga lesz?
– Milyen termesztőberendezéssel rendelkezik, mekkora annak az alapterülete, milyen a belmagassága, milyenek a klímaszabályozás lehetőségei, milyen az öntözési rendszer, van-e tápoldatozás, esetleg rendelkezik-e valamilyen szintű fűtési rendszerrel?
Csak akkor döntsön a gazda a szóba jöhető zöldségfajtákról, az alakkörökről, ha a fenti szempontokat számba vette.
Primőr zöldség termesztésére lehetőség szerint könnyen melegedő, homokos vagy homokos vályogtalajt válasszunk. Ajánlott kerülni a hideg víznyomásos részeket, mert – különösen tavasszal – a levegőtlen, hideg vízzel túltelített talajban nehezen indul a vegetáció, így csúszik a koraiság. Az öntözés miatt jó, ha vízszintes területet választunk, de az 1–4%-os lejtő még elfogadható, különösen, ha dél–délnyugati fekvésű, amelyet a tavaszi nap jobban átmelegít.
Ha módunk van választani, és ha csak egy fóliaházat akarunk építeni, akkor a kelet–nyugati tájolás a megfelelő, ha több sátrat párhuzamosan egymás mellé telepítünk, elkerülendő a sátrak egymást árnyékoló hatását, az észak–déli tengely javasolható.
Fontos szempont az öntözővíz minősége és mennyisége. A jó öntözővíz kevés oldott sót tartalmaz, nehézfémekkel nem szennyezett, bőséggel áll rendelkezésre. Számszerűsítve: ha az öntözővíz EC-je (elektromos vezetőképessége) kevesebb mint 0,5 mS/cm – akkor minősége kiváló, 0,5–1,0 mS/cm esetén megfelelő, 1,0–1,5 mS/cm-nél még elfogadható, ennél nagyobb EC-értékű víz azonban öntözésre nem használható (tisztítani vagy hígítani kell). A termesztett zöldségféléink javarésze sok vizet igényel, nyáron gyakran növényenként 5-6 liter vizet is ki kell juttatnunk, így vízkivételi lehetőségeinket az elvárható maximumra kell méretezni. A Munkácsi járás egyes termesztő körzeteiben lajtos kocsival kénytelenek kielégíteni a fóliaházak vízigényét, ami nem igazán javítja termékeik piaci versenyképességét.
Néhány gazda véleményétől eltérően, akik tartanak a konkurenciától, hasznos, ha termesztő régiók jönnek létre. Ott, ahol többen foglalkoznak egyféle tevékenységgel, könnyebben szervezhető az értékesítés, a nagyobb mennyiségű áruért akár a helyszínre is leutaznak a felvásárlók; ha többen összeállnak, egyszerűbb, olcsóbb lehet a piacra jutás (átlagosan az áru értékének 10%-a); a helybéli kereskedők megszervezhetik a vetőmagvakhoz, műtrágyákhoz, fóliákhoz és egyéb, a termesztéshez naponta szükséges anyagokhoz való hozzájutást. Nem elhanyagolható szempont a termesztési tapasztalatok, fogások, fajtaismeret, piaci hírek napi áramlása – mindezek a tényezők eredményesebbé teszik a termelést.
Ha „papíron” tételesen utánaszámolunk 1 ha intenzív módon termesztett szabadföldi zöldség költségeinek, a végeredmény könnyen elérheti akár a 30-50 ezer hrivnyát is (vetőmag, esetleg palánta, trágya-műtrágya, öntözőrendszer, talajtakaró, esetleg támrendszerek, csomagolóanyagok, munkadíj stb.). 1000-2000 m2 fóliasátor évi állandó költsége a berendezéstől függően hasonló nagyságrendű. Sajnos vidékünk zöldségkertészeinek zöme kényszervállalkozó, vagyis egyéb állandó bevétel, a család megélhetését biztosító tevékenység, munkahely híján kezd kertészkedni, befektetve a felhalmozott tartalékait. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy kellő szaktudás, némi technikai ismeret nélkül nagyot lehet bukni a vállalkozáson, veszélyeztetve a család megélhetését.
A bajt egyaránt okozhatja a nem megfelelően kivitelezett fóliasátor, a termesztés során elkövetett technológiai hibák, a munkához való nem megfelelő hozzáállás, az időjárás szeszélye, a piaci ármozgások kiszámíthatatlansága. A tényezők két csoportra oszthatók: az emberi és a rajta kívül álló okokra. A termesztés során arra kell törekednünk, hogy ami a gazdán áll, azt tegye meg: a jól kivitelezett sátor jobban bírja a vihart, jégesőt, hónyomást, az idejében – nem korábban és nem későbben – elvetett, kiültetett, kellően tápoldatozott, védett, kacsozott, feltekert stb. növény jobban ellenáll a környezeti hatásoknak, ezért bővebben terem. Hasznosítható tapasztalat, különösen a kezdő termelőknek, hogy ha az év során mindent úgy is csinálunk, ahogyan a „nagykönyvben” meg van írva, de tudatlanságból vagy hanyagságból kihagyunk egyetlen technológiai elemet – kimarad egy permetezés, zárva felejtünk szellőzőt, fagyos éjszakán nem fűtünk – bizony, oda lehet az egész termés a ráfordított költséggel, munkával, elmaradt haszonnal együtt. Munkám során számtalanszor megfigyeltem, hogy ha a gazda egy malaca megbetegszik, máris szalad az állatorvoshoz, ha azonban egy sátornyi uborka (egy kondányi malac értéke) betegszik meg, a szomszédhoz szalad, ahelyett, hogy szakemberhez fordulna. (Folytatjuk)
Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodó,
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója