Vasárnapi üzenet: „Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, … ” Lk 8, 28

„Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan fölkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem.” Lk 8, 28
Így viszonyul Jézus Krisztushoz a gerázai megszállott, akiben az Evangélium tanúsága szerint ördögök voltak. Valószínűleg a szavak, amelyekkel Jézushoz fordul ez a férfi, a gonosz lelkek hatására hangzanak el. A gonosz fél, mert megérzi Jézusban az isteni jelenlétet, s ezzel együtt látja annak a veszélyét, hogy megszűnhet a megszállt férfi felett gyakorolt hatalma.
Sok bűn hátterében az áll az ember életében, hogy megfeledkezik Istenről, arról, hogy Ő a hétköznapokban is jelen van, és velünk van. Nyilvánvaló, hogy a sátán mindent megtesz annak érdekében, hogy figyelmünk ne az Istenre irányuljon. Számtalan lehetőséget kínál: munka, pénz, pihenés stb. S miközben mindezeknek meglenne a valós helyük az értékrendünkben, előfordulhat, hogy annyira kizárólagossá válnak, hogy észre sem vesszük, közben mennyire távol kerültünk Istentől és az Ő szeretetétől.
Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, világosságnak nevezte magát: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8, 12) Jézus tanítása és életpéldája az a lelki világosság a számunkra, amelyik segít megkülönböztetni a jót a rossztól, felismerni, hogy mi az, ami Istentől van, s mi az, ami a gonosz lélektől. A sátán mindig sokat ígér, keveset ad, és mindent elvesz. Az Isten pedig mindennél többet adott és ad mindazoknak, akik meghívják Őt életükbe, mégpedig Önmagát. Mennyivel másként élhetnénk, ha mindannyian Istennel együtt akarnánk meghozni a döntéseinket, Vele együtt akarnánk megbocsájtani, áldozatokat hozni, szeretni… stb.
Amikor elhunytainkért gyertyát gyújtunk és imádkozunk a temetőben, azt kérjük Istentől a számukra, hogy mindig az Ő szeretete és világossága töltse el őket. A legjobbat szeretnénk a számukra odaát is. Ha elképzeljük, hogy ők mit üzennének nekünk, eszünkbe juthat, hogy hasonlóan hozzánk, ők is a legjobbat kívánják. Azt, hogy ne feledkezzünk meg Istenről, aki mindig velünk akar lenni és szeretetével eltölteni, aki azt akarja, hogy az igaz értékek mentén éljünk, aki meg akar szabadítani mindnyájunkat mindattól, ami eltávolít Tőle, ami eltávolít minket egymástól.
Isten nem mond le azokról sem, akikről már mindenki lemondott. Ezt várja tőlünk is. Ahhoz, hogy hozzá hasonlóan tudjunk viszonyulni embertársainkhoz, igyekezzünk minél gyakrabban tudatosítani magunkban, hogy Ő feltétel nélkül szeret és elfogad minket. S ezzel együtt ez a szeretet inspiráljon mindnyájunkat, hogy egyre jobbá legyünk. Ámen.

Ábrány Krisztián
csepei görögkatolikus áldozópap