Vasárnapi üzenet: „Szombaton az egyik zsinagógában tanított…” Lukács 13:10–13

Szombaton az egyik zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke; teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
(Lk 13, 10–13)

Kevés más dolog érdekli annyira a modern embert, mint az egészsége. Nemcsak sokat beszélünk róla, hanem rengeteg erőt és időt szentelünk neki. Ma, amikor a lelki világ beszűkült, az emberek oly szívósan küzdenek testi egészségükért, mintha csak az örökkévalóságot készítenék elő vele. Az ittmaradás rögeszmévé vált; mindenki vágya az, hogy sokáig éljen, éspedig jó egészségben. Kocogunk és diétázunk, tornászunk, csakhogy bebiztosítsuk egészségünket. A rengeteg pénzt és erőt tulajdonképpen nem is a gyógyulásra fordítjuk, hanem a betegség megelőzésére. Eközben eszünkbe sem jut, hogy az egészséghez a vallásnak is bármi köze lenne. Pedig évezredeken át ez magától értetődő dolog volt. Az emberek hittek abban, hogy bizonyos személyek mély hatást gyakorolhatnak azokra a körülményekre, amelyek a betegséget előidézik. Ez a meggyőződés világosan jelen van Jézus tanításában. A keresztény ember ugyanezt hiszi azzal a különbséggel, hogy hite Jézus Krisztusra irányul. Annál is inkább, mert Isten rajta keresztül nyilvánította ki gyógyító hatalmát.
Jézus nagyon sok beteget meggyógyított. Az evangéliumok 41 gyógyulásról számolnak be részletesen. De ne tévesszen meg bennünket az evangéliumi felsorolás. Ezek valószínűleg a legdrámaiabb esetek. Több helyen ugyanis azt olvassuk, hogy egész nap gyógyított, hogy sok beteget meggyógyított, hogy tömegesen tódultak ki hozzá a mindenféle betegségben szenvedők. Az egész evangélium valójában Jézus irgalmas cselekedeteinek véget nem érő láncolata, állandóan gyógyítja a betegeket. Fontos azonban azt hangsúlyoznunk, hogy a gyógyítás Jézus nyilvános életében nem csupán mellékjelenség, hanem messiási küldetésének szerves része. Jézus maga így mutatkozott be: „Az Úr Lelke rajtam, ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, ő küldött engem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást, hogy szabadulást vigyek az elnyomottaknak, hirdessem az Úr kegyelmének az esztendejét” (Lk4,18–19). Itt világosan láthatjuk: Jézus küldetése az, hogy meggyógyítsa az embert fizikailag és lelkileg is, megszabadítsa minden kötöttség alól, amely rabszolgává süllyeszti. Különösen a bűn kötelékei alól kívánja felszabadítani. A hangsúly az emberen van, nem csak a testén vagy csak a lelkén! Jézus az egész embert tartja szem előtt.
A gyógyulás nem önakaratunkból következik be, hanem ajándék, amiért hálásnak kell lenni. Megtapasztaljuk a bennünk élő őserőt, amelybe bele kell kapaszkodnunk. Jézust így kell elfogadnunk, s így boldoggá tesz majd annak tudata, hogy minket is megszabadít.
Szűcs Ferenc
barkaszói áldozópap