Újévi hiedelmeink
Az új év első napja egy új időszak, egy új periódus kezdete. Pont ezért rengeteg hiedelem, szokás alakult ki azzal kapcsolatban, hogy mit tegyünk vagy éppen mi tilos e napon. Ami az év első napján történik, az – a néphit szerint – később, az év során megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánva egymásnak.
A szilvesztert és az újévet övező szokások célja, hogy bőséget, egészséget és szerencsét biztosítsanak a következő évre. Alább néhány Kárpátalján gyűjtött és egykor „jól bevált” szokást mutatunk be, melyek irányadóak voltak az új esztendőben.
Január elsején az elfogyasztott ételtől az ember lépéséig minden jelentett valamit. A pénztárcában lévő pénz mennyisége, a bőséges vagy szegényes asztal a gazdagságra, illetve a szegénységre utaló jelek voltak. Ugyanígy volt ez az állattartással, a párkapcsolattal és az állatállománnyal is. Nézzük sorjában!
Közismert szokás, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehet: a gonosz hatalmak és az óév kiűzése vagy csak az általános ünnepi féktelenség.
Az évkezdő hiedelmek közül a legtöbb a táplálkozási babonákhoz sorolható. E napon például nem volt szabad szárnyas jószágot vágni, mert pusztulni fog az aprójószág. Az ünnepi asztalra lencse vagy hal került, mivel ezek az ételek meghozzák a szerencsét. A halról persze megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a hallal éppen, hogy elúszik a szerencse. A magyarok körében szokás volt, hogy disznóhúst ettek, mert az a házba túrja a szerencsét, a szárnyas viszont tilos volt, mert az elkaparta a szerencsét. Igyekeztek minél több ételt tálalni, mert a gazdagon terített asztal az év további napjaira is bőséget hoz.
És ha már a szerencsénél tartunk: egykor a mosdóvizet sem öntötték ki a lavórból, mert úgy vélték, azzal a szerencsét is kiöntik. Persze ma már a csapból folyó vizet nehéz lenne kiönteni… Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni a kútnál, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt. Általánosan elfogadott hiedelem, hogy tilos volt a szemetet kivinni a házból, mert azzal a szerencsét is kivitték. Továbbá tilos volt mosni és ruhát teregetni, és kölcsönadni sem volt tanácsos. Első nap a háziak nem mentek sehová, hogy ne legyenek „sorolók” egész évben.
Ma is bevett szokás, hogy az első újévi köszöntésnek férfi szájából kell elhangoznia, mert ez hoz szerencsét a háziaknak – a nők épp ellenkezőleg.
Az aprójószághoz kapcsolódóan vidékünk egyes településein a kastekenőt a kemence tetejére tették, hogy a tyúkok megüljenek, vagyis legyen kotlósa a háziasszonynak.
Vidékünkön is ismert volt a hagymakalendárium. Szilveszter éjszakáján a hónapok számának megfelelően tizenkét hagymát kellett megpucolni, s azok héjába sót tenni. Minden hagyma egy-egy hónapot jelentett, meg kellett nevezni. Ezeket tizenkét napig tartani, majd kibontani. Amelyikben megolvadt a só, az a hónap esős lesz.
A fenti ünnepi szokások természetesen még bővíthetők. Ki-ki maga döntse el, hogy mit fogad meg, és mit nem.
Ezzel egyetemben mindenkinek szerencsés új esztendőt kívánunk!
Kárpátalja.ma