Nagycsaládok Kárpátalján: Kiss Szabolcs családja
Nagycsaládos rovatunkban ezúttal egy fiatal, Makkosjánosiban élő háromgyermekes családot ismerhetünk meg. Kiss Szabolcs és felesége, Andrea igazán bátor: két év alatt ugyanis három gyermeket vállaltak. A csöppségek társaságában beszélgettünk.
– Honnan származtok?
Szabolcs: – Makkosjánosiban nőttem fel a szüleim egyetlen gyermekeként. A helyi magyar tannyelvű iskola elvégzése után a Makkosjánosi Mezőgazdasági Líceumban folytattam a tanulmányaimat. Miután leérettségiztem, hét éven át a beregszászi villanytelepen dolgoztam. Aztán a kevés kereset miatt munkát váltottam, s a beregszászi rádiógyárban helyezkedtem el.
Andrea: – Én Beregdédából származom, egy öcsém van. Az általános iskola befejezése után a Beregszászi 3. Számú Zrínyi Ilona Középiskolába jártam. Az érettségit követően rögtön munkába álltam a nagybégányi varrodában.
– Hogyan ismerkedtetek meg egymással?
Andrea: – Szabolcs először a barátnőmnek udvarolt, majd miután szakítottak, hozzám kezdett el járni. Rövid időn belül össze is házasodtunk.
– Hol telepedtetek le?
Andrea: – Egyértelmű volt, hogy Makkosjánosiban fogunk élni a férjem szülőházában. Az ő édesapja már meghalt, édesanyja velünk lakik, de külön vezetjük a háztartást.
– Hány gyermeket terveztetek?
Andrea: – Csak egyet szerettünk volna. Végül három lett. Az első gyermekünk, András 2013. szeptember 1-jén született meg, 2015. január 11-én jött a világra Ádám, majd tíz hónappal később, 2015. november 11-én követte őt István.
– Hol szültetek?
Andrea: – Mindhárom gyermekünk Beregszászban jött a világra, András és Ádám természetes szüléssel, István császármetszéssel. A legkisebb gyermekünk jöveteléről nem is tudtunk, csak akkor derült ki, hogy állapotos vagyok, amikor kórházba kerültem a szülés korai megindulása miatt. István koraszülött volt, az állapota nem volt kielégítő, ezért a munkácsi gyermekkórházba szállították, s csak három hét múlva engedték haza. Én a szülés utáni első hetet a beregszászi szülészeten töltöttem, majd ezután mehettem a fiunk után Munkácsra.
– Hogyan fogadta a család és a környezet, hogy három gyermeket vállaltatok?
Andrea: – Furcsállta a család.
Szabolcs: – Eleinte nem nagyon örültek.
– Kiknek a segítségére számíthattok?
Andrea: – Amíg Istvánnal a kórházban voltam, addig a középső fiunk Beregdédában volt a szüleimnél, Andriskát pedig a férjem édesanyja hordta a Makkosjánosiban lévő óvodába.
Szabolcs: – Andriska egyébként egy hét alatt megszokta az óvodát, már nem sír, ha mennie kell.
– Hogyan viszonyul a két nagyobbik gyermeketek az újszülötthöz?
Andrea: – Ádám még nemigen fogja fel, hogy kistestvére van, Andriska azonban simogatja, megpuszilja Istvánkát. Ádám is kicsi még, sokat kell vele foglalkozni. Éjszaka többször is felébred, nappal pedig örökmozgó. Lassan megtanul járni.
– Hogy telt az első nagycsaládos karácsonyotok?
Szabolcs: – Nagyon szép ünnepünk volt. Istvánkát karácsony második napján, István napon kereszteltük meg a helyi görögkatolikus templomban, ahová tartozunk. Egyelőre csak Andriskával járok templomba, Ádám még túl eleven, hogy magammal vigyem.
– Ki választott nevet a fiúknak?
Szabolcs: – Én neveztem el őket. Egyszerű neveket akartam adni a fiainknak. András az édesapám után kapta a nevét, a többieknek pedig régi magyar neveket választottam.
– Mennyire megterhelő anyagilag három kisgyermek nevelése?
Szabolcs: – Nem könnyű. Ezért is tervezem, hogy külföldön vállalok munkát. Gyárban szeretnék dolgozni. Inkább Magyarországon helyezkednék el, hogy közelebb legyek a családomhoz. Elköltözni nem szeretnék, nem hiszünk abban, hogy máshol könnyebb lenne.
– Állami támogatást kaptatok?
Andrea: – Az államtól megkaptuk a nagyobb összegű szülési támogatást, illetve havonta 800 hrivnyát folyósítanak. Ez semmire sem elég. Istvánka tápszeres, 350 hrivnyába kerül egy doboz tápszer, amely másfél hét alatt elfogy. Emellett a két kicsinek pelenkát kell vennünk, nem beszélve a gyógyszerekről és a babaápolási termékekről.
– Mennyire betegesek a gyerekek?
Andrea: – Hála Istennek erős a gyermekeink immunrendszere, csak ritkán betegek. Ha gond van, egy derceni gyermekorvoshoz visszük őket. Ugyanakkor problémát jelent a védőoltás beszerzése. Ádám még csak egy oltást kapott meg, a többit szérum hiánya miatt nem tudták beadni. Istvánkával ugyanez a helyzet.
Szabolcs: – Magyarországra nem tudjuk orvoshoz elvinni a gyerekeket, mert Andreának nincs útlevele. Már folyamatban van a magyar állampolgárságunk megszerzése, reméljük, hogy utána könnyebb lesz az ilyen jellegű problémák megoldása.
– Köszönöm a beszélgetést! Áldott új évet és boldog nagycsaládos életet kívánok nektek!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma