2016. január 5., kedd
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Simon– a Simeon rövidüléséből.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Nagyon sok ember számára hiányzik a boldogság. De nem azért, mert nem találtak rá, hanem azért, mert nem álltak meg, hogy élvezzék.”
William Feather
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-939e63-5b63″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Kutlán István (Fancsika, 1894. január 5. – Fancsika, 1989. október 6.) Festő és pedagógus. A tanítóképzőt Máramarosszigeten végezte, itt figyeltek fel tehetségére. Később Hollósy Simon técsői festőiskolájának növendéke lett. Amikor kitört a háború, behívták katonának. A fronton is szorgalmasan rajzolgatott. 1919-ben Ugocsa megye katonai parancsnoka volt, Később elemi iskolai tanító lett szülőfalujában, Fancsikán. Szívesen hódolt kedvenc sportjának, a birkózásnak. Kárpátalja birkózóversenyeinek többszörös győztese volt. Közönség előtt 1923-ban mutatkozott be először képeivel Ungváron. Tehetségére felfigyeltek a kulturális élet vezetői, s először Prágába, majd Párizsba küldték tanulmányútra. A csehek közül Engelman Mór és Julius Fischer volt hatással rá. 1927-ben a párizsi Julien Akadémián tanult. Itt ismerkedett meg Arnold Böcklin képeinek sajátos természetszimbolizmusával. Hazatérése után folytatta a festést és a tanítást. Képeinek témája főleg a Tisza-part és a Fancsika környéki táj volt. Alkotásairól elismerően nyilatkozott Iványi-Grünwald Béla is, akinek 1931-ben Ungváron volt kiállítása. Művészi barátság fűzte Szüle Péterhez és Thorma Jánoshoz. Szüle Péterrel hosszú ideig festettek együtt a „fancsikai művésztelepen”. 1939-ben Thorma János halála után a budapesti Nemzeti Szalonban Kutlán István rendezte meg a művész emlékkiállítását. 1945 után főleg a tanításnak élt. 1947-től 1965-ig az általa szerkesztett és illusztrált ábécéskönyvekből tanultak a magyar iskolák tanulói. Képeivel néha részt vett a területi kiállításokon. Alkotásai elkerültek Moszkva, Kijev, Ogyessza múzeumaiba is.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
A házösszeírás szerint Magyarországon mintegy 3,5 millió ember lakik, Erdélyben kb. 800 ezer főnyi lakosság található, akik közül a székely etnikum 100 ezer főre tehető (1598).
A városháza épületének toronyőre már magyarul mondja a Dicsértesséket, az épület melletti boltban pedig „csodálatos Angliai Szem Balzsamot, Látást erősítő Szem Spiritust, és Szeplő ellen való Fejér Tinktúrát is árulnak” (1831).
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-79e63-5b63″][vc_column_text]IDEJE TOVÁBBLÉPNI (1)
„Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.” (Jób 1.16)
Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, ne feledd a szavakat: „el fog múlni”, nem marad minden így. A élet szüntelen változás; mindig lesznek újabb kihívások. Ne hagyd, hogy lerombolják bátorságodat, használd inkább őket lehetőségként a növekedésre. Amint sikerül növekedned azon a területen, melyről az Isten úgy gondolja, nagyobb érettségre van szükséged, el fog múlni az időszak, melyben éppen vagy. Semmi sem tart örökké. Bár az adott pillanatban ezt nehéz elhinni, idővel mégis „elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá mint elmúlt árvízre” (Jób 11:16). A felejtés itt nem amnéziát jelent, hanem azt, hogy eljutunk odáig, ahol az emlékhez már nem társul gyötrelem. Olyan ez, mint amikor egy rovarcsípésből kiszívják a mérget, amint a méreganyag eltűnt, megkezdődik a gyógyulás. Az emlék olyanná lesz, mint amit már elvitt a víz. Soha többé nem látod viszont a folyó vizét, mely most a bokádat nyaldossa. Kristin Amstrong mondta: ” Az ószövetségi időben a gyászolók hamut kentek az arcukra. Egy bizonyos időt szántak a gyászra, utána megmosakodtak, és továbbléptek. Mennyivel egészségesebb ez, mint amit a mi társadalmunk gyakorol! Mi kifestjük magunkat, felvesszük a boldogság vagy a közömbösség álarcát, nem engedjük, hogy az emberek kifejezzék együttérzésüket vagy tiszteljék, hogy most korlátozott helyzetben vagyunk. Annyira el akarunk bújni, hogy belülről temetjük magunkat hamu alá. Isten hívni fog: »Kelj fel és tündökölj, mert eljött a világosságod« (Ézsaiás 60:1). Kérd, hogy jelölje ki a határidőt, és légy kész arra, hogy megmosd az arcodat! Aztán lépj tovább!
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]