Vadonban kipusztult fajokat menthetnek meg az állatkertek

Az állatkertekben széleskörű munka folyik, az ismeretterjesztés és környezeti nevelés mellett nagy hangsúlyt fektetnek a veszélyeztetett fajok megmentésére is.
Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője kifejtette, az állatkertek az ismeretterjesztésnek, környezeti nevelésnek is fontos műhelyei, emellett természetvédelemmel is foglalkoznak.
Az intézmények regionálisan együttműködnek: egy állatfaj szaporításához, a genetikai sokszínűség megőrzéséhez nem elegendő egyetlen állatkert, közösen, úgynevezett tenyészprogramok keretében zajlik a szaporító munka – magyarázta.
Előfordulhat az is, hogy egy faj megmaradása érdekében éppen, hogy befognak állatokat. Az Ausztráliában élő tasmán ördögöket például rákos megbetegedés fenyegeti. A betegség kilencven százalékkal csökkentette egyedszámukat, ezért rezervátumot hoznak nekik létre.
Hanga Zoltán szerint sok olyan állatfaj van, amely a vadonban már egyszer kipusztult, többek között az európai bölény, vagy az ázsiai vadló. Létezésük és visszatérésük a természetbe az állatkerteknek köszönhető.
Az ázsiai vadló megmentésében magyarok segédkeztek, a Budakeszi vadasparkban is tartják őket. Szilágyi Zsolt, a vadaspark gondozója kifejtette, ez a lóféle az 1960-as évek környékén gyakorlatilag kipusztult a természetből. Állatkerteknek 12-15 példányt sikerült befogni, és ezekből az állatokból sikerült felszaporítani a ma élő nagyjából kétezer Przsevalszkij-lovat.
Az állatkertek tenyészprogramjai során született állatok igazi szenzációk a látogatók körében. A bristoli állatkertben például egy háromhetes törpevíziló került a figyelem középpontjába. A törpevíziló soha nem volt gyakori faj, de az ipari mértékű erdőirtás és az orrvadászat további nyomást gyakorol fennmaradására. Így van ezzel sok egyéb faj is.
Hanga Zoltán szavai szerint a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) létre is hozott egy olyan kategóriarendszert, amely különféle fokozatokkal jelzi, mennyire veszélyeztetett egy állatfaj.

Közönségkedvencek, féltett életek

Az egyik szibériai állatparkban különös barátság született. Amur, a szibériai tigris az elé vetett zsákmányállatot fogadta barátjának. A gondozók szerint mivel a kecske még sosem látott tigrist, nem félt, a nagymacska pedig nem tekintett rá prédaként. Az azóta Timur névre keresztelt kecske, még a tigris ólját is elfoglalta.
A Budakeszi vadasparkban is egy különleges állat lopta be a magát a közönség és a dolgozók szívébe. Szilágyi Zsolt kifejtette, a dámszarvas a Szőke nevet kapta világos szőrzete miatt, ami pedig azért különleges, mert két rozsdabarna szülőtől született.
Az állatkertek és vadasparkok munkája azonban több az állatok bemutatásánál. Szabó Péter az intézmény igazgatója a műsorban feltárta, az is feladatuk, hogy felhívják a figyelmet a veszélyben lévő fajokra, illetve arra is, mi tud eme vadakért tenni egy intézmény.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben például tavaly ősztől láthatóak cebui disznók. A két fiatal állatot azért szerezték be, hogy szaporításukkal hozzájáruljanak a ritkuló faj megmentéséhez. Természetvédelmi erőfeszítések nélkül nagy valószínűséggel ma már gorillák sem élnének a Földön. Hanga Zoltán szavai szerint a gorillatartással már az 1800-as évek végén elkezdtek foglalkozni az állatkertek, de akkor még tudták sokáig életben tartani őket, mert ehhez nem volt megfelelő szaktudásuk. Manapság elmondható, hogy többek között élettartamuk, az utódok életben maradási aránya jobb, mint szabadon élő fajtársaiké – magyarázta.
Az emberszabású majmokat, mint a legtöbb fajt, az ember veszélyezteti leginkább, illegális vadászatukkal, vagy élőhelyük pusztításával. A szakember szerint ilyen például elterjedési területük zsugorodása, és apró, egymástól elszigetelt foltokra felszabdalódása.
Emiatt, ha egy fajból elegendő számú él is a Földön, genetikai sokszínűségük veszélybe kerül. Ilyen kritikusan veszélyeztetett faj az orangután, megmentésében komoly szerephez jut az állatkertek fajmentő munkája.
A fajvédelem egyik jelképévé az óriáspanda, a Föld legritkább medvefaja vált. Csupán 1600 példány él szabadon Nyugat-Kína hegyvidéki erdőségeiben. A kínai kormány legutóbbi vizsgálatai alapján a vadon élő egyedek száma növekedett, élőhelyük bővült. Névrokonukat, a vörös pandát érintően viszont nem jók a hírek. Vadászata és élőhelye pusztulása miatt állománya mára nagyon megritkult, az elmúlt ötven évben csaknem negyven százalékkal.
Magyarországon is tartanak olyan különös megjelenésű madarakat, amelyek a nagyközönség körében szinte teljesen ismeretlenek. Pedig egyes szakértők szerint hazánk bizonyos vidékein is őshonosak voltak. A tarvarjú valaha Európában is élt, most Északnyugat Afrikában és a Közel-Keleten honos. Szaporításában, vadonba való visszatelepítésében is komoly eredményeket értek már el – magyarázta Hanga Zoltán.