2016. január 30., szombat
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Gerda – 1. – germán eredetű; jelentése: ág, vessző;
2. – germán eredetű; jelentése: dárda + bekerített hely; vessző, varázsvessző.
Martina – latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]“Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakozására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk.”
Gary Chapman
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93c710-1c63″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Ilniczky Sándor (Feketeardó, 1889. január 30. – Tomszk, 1947.) Pápai görög katolikus pronotárius, nagyprépost, a kárpátaljai kormányzói biztos főtanácsadója. Apja Ilniczky Gyula görög katolikus lelkész, anyja Bendász Malvin. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Szatmáron és Ungváron végezte, majd elvégezte az eperjesi papi szemináriumot. 1914-ben szentelték pappá. 1914-15-ben Iloncán, 1915-16-ban Nagylucskán volt segédlelkész. 1916-ban kinevezték szentszéki jegyzőnek, amely tisztséget 1931-ig töltötte be. 1917-19-ben püspöki háznagy, 1919-től 1931-ig székesegyházi segédlelkész és hitszónok. 1920-tól az ungvári polgári leányiskola hitoktatója is volt. 1924-ben megszervezte a Hitvédelmi Irodát, melynek igazgatója lett. Az iroda elsődleges feladata a katolikus kiadványok terjesztése volt. 1938-ban a munkácsi Székeskáptalan nagyprépostja lett. 1939. június 30-án Horthy Miklós a felsőház örökös tagjává nevezte ki. Pápai prelátusi kinevezését 1940-ben kapta XII. Pius pápától. Jelentős irodalmi és lapszerkesztői tevékenysége is. 1924-től a munkácsi eperjesi görög katolikus egyházmegyék hivatalos lapja, a Lelkipásztor (Duspasztir) szerkesztője volt. 1928-30-ban Prédikációk (Propovigyi), 1933-37-ben Jó Pásztor (Dobrij Pásztir) címmel hitszónoklati folyóiratot szerkesztett az egyházmegyék papsága részére, amelyekbe ő maga 363 prédikációt írt. 1939-től 1944-ig az Örömhírnök (Blahovisznik) című folyóiratot szerkesztette. 1946-ban letartóztatták, és mivel megtagadta a pravoszláv hitre való áttérést, koholt vádak alapján húszévi kényszermunkára ítélték. A tomszki munkatáborban halt meg.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Ezen a napon halt meg 1556-ban Tinódi Lantos Sebestyén énekmondó, a kor eseményeinek megéneklője, a régi magyar műzene legfőbb kezdeményezője.
Lukin László, neves zenepedagógus születése (1926).
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.
[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7c710-1c63″][vc_column_text]AZ ODAFÖNTIEKRE ÖSSZPONTOSÍTS!
„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” (Kolossé 3:2)
Manapság azt tartjuk fontosnak, hogy a vágyainkat azonnal kielégítsük, és arra törekszünk, hogy minél több dolgot megszerezzünk. A „földi dolgok” elveszítik vonzerejüket, amint benyújtják értük a számlát, a hitelkamatok pedig egyre csak nőnek. Amikor ez megtörténik, amit áldásnak hittünk, átokká válhat, és megfoszt az életörömtől. Egy lelkipásztor ezt így fogalmazta meg: „A materializmus nem elégít ki, mert zsarnoki, mi, emberi lények pedig szabadságra születtünk… Rájövünk, hogy nem mi birtokoljuk a házunkat, hanem a házunk birtokol minket. Házasságot kötünk a jelzáloghitellel. Rabszolgái leszünk mindenféle kütyünek vagy ruhadaraboknak. Amint megvettük, hazahoztuk és beszereltük, mi csak egy rövid ideig élvezzük, de azok továbbra is uralnak, diktálnak és követelnek: »Kapcsolj be! Törölj le! Fényezz ki! Javíts ki!« Életünk legszebb éveit azzal töltjük, és rengeteg pénzt fordítunk arra, hogy megszerezzünk dolgokat… míg nem marad időnk az élet valóban élvezetes pillanataira, mint: meglátogatni barátainkat, jól érezni magunkat, istentiszteletre menni… Nem marad időnk jót cselekedni, eljutni szép helyekre, vagy találkozni olyan emberekkel, akik belső örömöt adnak. Pál azt mondja: »Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel« (1Timóteus 6:6). Ahhoz, hogy ezt az elégedettséget megtapasztaljuk, naponta össze kell számolnunk áldásainkat, és hálát kell értünk adnunk Istennek, aki mindezt lehetővé tette.” Jon Walker írja: „Tételezzük fel, hogy van egy képzeletbeli vonal, ami elválasztja azt, amit láthatunk, attól, amit nem láthatunk – vagyis a múlandót az örökkévalótól. Jézusban az a célunk, hogy az „odafennvalókra” (a vonal felettiekre) nézzünk, így megérthetjük, hogy amit látunk és érzékelünk, az csupán része a teljes isteni valóságnak. Az emberek örökkévaló lények, ezért azok a döntések, melyek most jelentéktelennek tűnnek, a teljes valóságot tekintve örökkévaló jelentőséggel bírnak.”
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]