2016. január 31., vasárnap

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Marcella – latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]“Minden egyes ember, akivel találkozok feljebbvaló nálam valamiben. Így hát tanulok tőle.” 

Ralph Waldo Emerson

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93ed2e-8387″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Rácz Pál (Munkács, 1888. január 31. – Budapest, 1952.) Tanító, író, újságíró, tanfelügyelő. Szatmáron végezte a tanítóképzőt. 1907-től Beregszászban, Felsőbányán, Nagybégányban és Ungváron tanított. Irodalmi pályafutását lírai alkotásokkal kezdte 1906-ban. 1915-1919 között munkatársa volt a budapesti Élet című szépirodalmi folyóiratnak. Ungváron tagja lett a Gyöngyösi Irodalmi Társaságnak. 1918-1919-ben a Határszéli Újságot szerkesztette. 1919-ben a csehszlovák hatóságok elbocsátották állásából. 1920-ban alapította s 1938-ig szerkesztette a Kárpáti Magyar Hírlapot. 1938-44 között Ungvár város és Ung megye  tanfelügyelője volt. 1921– 38 között a Prágai Magyar Hírlap ruszinszkói szerkesztőjeként tevékenykedett. Munkatársa volt a Magyar Írásnak, 1940-41 között a Határszéli Hírlapnak, 1938 novemberéig a Kárpáti Magyar Gazdának. Tagja volt az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaságnak, a kassai Kazinczy Irodalmi Társaságnak. 1945 után Magyarországra költözött. 1945-47-ben a miskolci, 1948-ban a budapesti tankerületi főigazgatóságon dolgozott. A termékeny és népszerű írót a kisebbségi magyar sajtóban a „szlovenszkói Gorkijként” emlegették. Novellistaként elsősorban az élet számkivetettjei foglalkoztatták. Ábrázolásmódja naturalizmusba hajló. Kedvelte a furcsa, esett figurákat. Regényei a két világháború közti magyar irodalom számottevő alkotásai közé tartoztak. Kapcsolatban állt a kárpátaljai irodalmi élet több személyiségével. Barátja volt Mécs László, 1923-ban ő rendezte sajtó alá Mécs Hajnali harangszó című kötetét. 1926-ban ő kísérte el Móricz Zsigmondot ungvári, munkácsi és beregszászi előadókörútjára. Tanfelügyelőként a kárpátaljai magyar iskolák szervezési kérdéseivel foglalkozott.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Jávor Pál színész (1902) vidéken kezdte pályafutását, de hamarosan a fővárosi színházak hősi szerepiben aratott sikereket. A háború után Amerikába távozott, de csalódott, alig foglalkoztatták, s 1957-ben hazatért. Többnyire elegáns dzsentrifigurákat alakított.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

 

[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7ed2e-8387″][vc_column_text]MID VAN?

„Mondd meg nekem, mi van a házadban?” (2Királyok 4:2)

Amikor imádkozunk, Isten kétféleképpen válaszolhat: 1) Használhat valakit, akit ismerünk. Kiket ismersz? Ki tud olyasmit, amit te nem? Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). Kik adnak megtetézett mértékkel? Emberek. Amikor Isten meg akar áldani, gyakran más emberek által teszi. Tehát kire kellene hallgatnod, ki mellé kellene társulnod? „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz” (Példabeszédek 13:20). Figyeld csak meg a „jár” szót! A bölcsesség akkor jön, ha mozgásban vagyunk, ha előre haladunk, nem akkor, ha ülünk a babérjainkon! Taníthatónak kell lenned, képesnek kell lenned különbséget tenni dolgok között, kommunikatívnak és készségesnek kell lenned. 2) Használhat valamit, amivel már rendelkezel. A 2Kirélyok 4-ben egy prófétatanítvány özvegye nagy bajban volt. A férje meghalt, az adósságai egyre csak halmozódtak, a hitelező pedig már a fiait akarta elvinni rabszolgának. Amikor az asszony Elizeus prófétához fordult, ő azt kérdezte tőle: „Mondd meg nekem, mi van a házadban?”  Az asszony azt mondta neki, hogy csak egy kis korsónyi olaj. A próféta erre azt mondta: „Szedj össze annyi üres edényt, amennyit csak tudsz, és kezdd el megtölteni őket! Ha így teszel, lesz elég olajad ahhoz, hogy kifizesd az adósságodat, és aztán megélj a fiaiddal együtt.” (ld. 2Királyok 4:3-7). Amid van, az Isten számára mindig elég ahhoz, hogy megteremtse, amire szükséged van! Ő „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20). Hol van ehhez az erő? Bennünk! Erőforrásaink az Istentől kapott ajándékok, a tehetségünk, a kitartásunk, az ismeretségi körünk és az Istennel való kapcsolatunk. Ma tehát ez Isten igéje hozzád: „Mid van?”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában

megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2ed2e-8387″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Bosco Szent János áldozópap

1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.
Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.
Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.
1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.
Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]