A legfontosabb, hogy megakadályozzuk a szakképző intézmények megszűnését

Múlt héten Ungváron összeült a Kárpátaljai Megyei Tanács oktatási, tudományos, kulturális, lelkiségi, ifjúságpolitikai, testnevelési és sport, nemzeti kisebbségi és információpolitikai állandó bizottsága (a beszámoló itt olvasható). Orosz Ildikót, a megyei szakbizottság, illetve a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét azokról a problémákról kérdeztük, amelyek az idei állami költségvetés elfogadásából adódóan szakadtak a helyi önkormányzatok nyakába ez év elején.
– Miért január utolsó napjaiban kellett a megyei tanács oktatási bizottságának tanácskoznia azokról a változásokról, amelyeket az országos költségvetés tavalyi elfogadása eredményez az oktatásban?
– A parlament 2015 utolsó napjaiban fogadta el a költségvetési törvényt, az újévi ünnepek, az ortodox karácsony miatt azonban az ország közvéleménye csak január derekán szembesült annak számos következményével. Ekkor derült fény arra, hogy a decentralizáció jegyében, amelynek a célja eredetileg az, hogy minél több döntési jogkört és forrást juttasson a helyi önkormányzatoknak, az állam kezd kihátrálni a szociális feladatok ellátásából: a finanszírozásukat a helyi önkormányzatokra hárítja anélkül, hogy ehhez pótlólagos forrásokat bocsátana a rendelkezésükre. Így gyakorlatilag megszűnt az iskolások ingyenes étkeztetésének központi finanszírozása, pontosabban a törvény ezt csak bizonyos védett szociális kategóriák esetében hagyta meg állami feladatnak, mint amilyenek az árvák, a félárvák, a hátrányos helyzetűek, illetve a terrorellenes műveletben részt vevő katonák gyermekei.
Túl azon, hogy az önkormányzatok sokszor nem rendelkeznek elégséges forrással a nyakukba szakadt újabb feladat ellátásához, az állam azzal is megnehezítette a dolgukat, hogy a költségvetési pénzek felhasználásának a szabályai gyakran akkor sem adnak erre lehetőséget, ha egyébként sikerül előteremteni az ehhez szükséges összeget. Időközben Kijevben is belátták a helyzet abszurditását, s módosítottak valamelyest a vonatkozó szabályozáson, így most már bizonyos transzfertechnikákkal átcsoportosíthatók források erre a célra, csak az a kérdés, hogy melyik önkormányzat honnan, miként teremti elő az ehhez szükséges pénzt. Erre a helyzetre való tekintettel éreztem szükségét összehívni az oktatási bizottságot.
– Mit tehet ebben a helyzetben a megyei önkormányzat?
– A jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a megyei tanács hozzájáruljon az iskolai étkeztetés finanszírozásához, miután a költségvetési törvény egyértelműen leszögezi, hogy a finanszírozás az alapítók és fenntartók jogköre, márpedig az oktatási intézmények túlnyomó többségének alapítói a települési, illetve a járási önkormányzatok. A megyei tanács oktatási bizottsága ezért úgy határozott, megbízza a megyei állami adminisztráció oktatási főosztályát, levélben tájékoztassa az oktatási intézményeket arról, miként csoportosíthatnak át forrásokat az iskolai étkeztetésre ott, ahol erre egyébként megvan a fedezet. Ezzel, úgy tűnik, erre a tanévre megnyugtatóan rendeződött a helyzet.
Természetesen maradtak nyitott kérdések így is. Például mi lesz azokkal az intézményekkel, ahol vállalkozás végzi az étkeztetést, s a kötelező versenyeztetés miatt a költségek magasabbak, mint ahol ezt a feladatot maga az iskola látja el. Sokan felvetették azt is, hogy célszerű volna a szülőket bevonni a gyermekétkeztetésbe, aminek nemcsak az volna a célja, hogy hozzájáruljanak a finanszírozáshoz, hanem ellenőrizhetnék annak minőségét, miután ma a gyerekek sokszor nem azt kapják, ami járna nekik.
– Ugyancsak a központi költségvetés hárította át a szakképzés fenntartási költségeit az intézményalapítókra, vagyis a megyei tanácsra, illetve a megyei alárendeltségű városok önkormányzataira. Mihez kezdenek ezzel a nem várt „ajándékkal”?
– Már 2014, tehát az oktatási rendszer reformjának kezdete óta napirenden van, hogy nagyobb beleszólást kell biztosítani a szakképzés alakításába az önkormányzatoknak, hiszen ők azok, akik helyben fel tudják mérni az igényeket. Időközben a tanácsok megkapták a szakképző intézmények fenntartói jogait, azok tulajdonjoga azonban máig az oktatási tárcánál maradt. A Kárpátaljai Megyei Tanács legutóbbi ülésén már interpellált is ez ügyben a kormányhoz, hiszen csak a tulajdonjogok birtokában nyílik mód az intézmények fejlesztésére. A felvetésre még nem érkezett válasz Kijevből, időközben viszont a szakiskolák finanszírozásának gondja is a nyakunkba szakadt.
Kárpátalján a szakközépiskolák zöme, majdnem ötven százaléka Ungvár és Munkács városában összpontosul, miközben a diákjaik döntő többsége vidékről érkezik. Ez az aránytalanul sok oktatási intézmény oly mértékben terheli meg a két város költségvetését, amit azok nem hajlandók, és nem is tudnak vállalni. Miután ezekben az oktatási intézményekben a hallgatóknak csupán mintegy 20-25 százalékát teszik ki a városi diákok, ezért a két település is legfeljebb a költségek egynegyedét kész vállalni. Amint az a bizottságunk ülésén is elhangzott, szomorú, hogy megyénk oktatási rendszerét ennyire aránytalanul fejlesztették annak idején. Ha a szakiskolákat ott hozták volna létre, ahol azokra szükség van, ahonnan a diákjaik érkeznek, akkor most a fenntartásuk is arányosabb, vállalhatóbb terhet róna a közösségeinkre. Vannak ugyanis olyan települések, ahol fenn tudják tartani a szakiskolákat. Lásd például Beregszászt, ahol mindössze egy szakmunkásképző működik, viszont a városi tanács fel tudja vállalni annak a 2,5 millió hrivnyának a biztosítását, amibe az ott tanuló mintegy 350 diáknak az oktatása kerül évente. Miután a fenntartás a helyi önkormányzathoz kerül át, most lehetőség nyílik arra, hogy helyreállítsuk korábban elvesztett kisebbségi jogainkat. Vagyis az önkormányzat fenntartóként kezdeményezheti az intézmény alapszabályának módosítását, amelybe így újra bekerülhet az a 2005-ben eltávolított passzus, miszerint az oktatás nyelve a magyar is lehet. Tavaly ugyanis erre a 2005-ös alapszabály-módosításra hivatkozva utasították el a KMPSZ-nek a magyar csoportok újraindítására vonatkozó kérését. Huszt szintén fel tudja vállalni az ottani szakképző intézmény finanszírozását a költségvetéséből.
A megyei tanács oktatási bizottsága a fentiek fényében úgy döntött, felkéri a megyei adminisztráció oktatási főosztályát, készítsen átfogó jelentést arról, hogy a megyében hol, milyen oktatási intézményekben, mely szakmákra képeznek, milyen hatékonysággal tudják feltölteni a minisztérium által biztosított képzési keretszámokat. Látni szeretnénk azt is, van-e igény ezekre a szakmákra a kárpátaljai munkaerőpiacon, honnan érkeznek a hallgatók, hiszen racionalizálni kellene a jelenlegi rendszert, arra összpontosítva, hogy az igényeknek megfelelően, a diákok lakóhelyéhez legközelebb eső nagyobb településeken működjenek a szakiskolák.
– Ezek hosszú távú elképzelések, de mit lehet tenni ma az akut problémák orvoslására?
– Most az a legfontosabb, hogy megakadályozzuk a működő oktatási intézmények megszűnését. Ezért kértük Munkács önkormányzatától, hogy – amint azt Ungvár már megtette – finanszírozzák ők is legalább a munkácsi hallgatók arányában, 25 százalékban, vagyis az első negyedévben a városban működő szakiskolák idei működését. Ez idő alatt kellene hathatós intézkedéseket foganatosítanunk annak érdekében, hogy a szakképzés további finanszírozását megoldjuk. E célból megkerestük a kárpátaljai parlamenti képviselőket, akik annak idején megszavazták az új költségvetési törvényt, hogy intézkedjenek ennek a tarthatatlan helyzetnek a jogi rendezése érdekében. Megjegyezném egyébként, hogy annak idején Brenzovics László, a KMKSZ elnöke volt az egyetlen kárpátaljai honatya, aki a jogszabályt nem szavazta meg, míg a többiek igen, most viszont magára hagyták a megyét ennek a helyzetnek a kezelésével. Kezdeményezni szeretnénk továbbá, hogy bár a szakiskolák fenntartását a helyi önkormányzatoknak adták át, ne a megyei alárendeltségű városok legyenek a fenntartók, hanem a megyei önkormányzatok, így levehetnék a városok válláról a terhek egy részét. Végül megbíztuk a megyei állami adminisztrációt, készítsen elő beadványt a parlamenthez és a kormányszervekhez arról, hogy továbbra is támogassák a szakképzési rendszer fenntartását a központi költségvetésből.

hk