Ma jelenik meg Ormos Mária új könyve

A katedrától a halálsorig – Ágoston Péter 1874–1925 címmel jelenik meg szerdán Ormos Mária történész új könyve a Napvilág Kiadónál. A 344 oldalas kötetről a szerző elmondta: Ágoston Péter története a Tanácsköztársaság történetéhez is új adatokkal szolgál.

Ormos Mária kifejtette: korábban előtte is ismeretlen volt Ágoston Péter szerepe; az Ágoston-hagyatékra egy véletlennek köszönhetően bukkant rá a Politikatörténeti Intézetben. „Óriási iratcsomóról van szó. Minél tovább olvastam, annál kíváncsibb lettem” – idézte fel a könyv születését a történész, megjegyezve: először csak egy tanulmányt szeretett volna írni a hagyaték alapján. „Kiderült, a Budapest Főváros Levéltárában is van jelentős mennyiségű anyag, ami viszont már túlnőtt egy tanulmány keretein” – fogalmazott.

Kiemelte: eredetileg a magyar értelmiségről szeretett volna írni, arról, hogy az első világháború végétől kezdve a magyar társadalom hogyan veszítette el saját értelmiségének jelentős részét. „1918-ban kezdődött a folyamat. Sokan emigráltak, másoknak pereket akasztottak a nyakába, majd a zsidó értelmiség ment el és akkor még nem beszéltünk arról, hányan döntöttek a távozás mellett 1945, illetve 1956 után” – idézte fel az előzményeket Ormos Mária, aki szerint Ágoston Péter története ehhez a tanulmányhoz szolgált volna adalékként. „Jogász volt, egyetemi tanár, korábban pedig a nagyváradi katolikus jogi akadémián tanított. Kíváncsi voltam, őt miért távolították el” – magyarázta a történész.

Ormos Mária arról is szólt, hogy a hagyatékban számos izgalmas dokumentumot talált, például egy fényképgyűjteményt. Ezekből néhány kép be is került a kötetbe. „Az anyag legérdekesebb részei azonban a naplóbejegyzések” – emelte ki a kutató. Mint fogalmazott: Ágoston 1914-ben kezdett el naplót írni, amit külügyi népbiztosként is folytatott a Tanácsköztársaság idején. A naplóírást a börtönben sem hagyta abba. „Rendkívül tanulságos az, ami ezekben a bejegyzésekben szerepel. Arról nem is beszélve, hogy milyen ritka, hogy valaki börtönnaplót vezet és azt ki is tudja juttatni észrevétlenül” – tette hozzá.

A történész felidézte, 1922 elején a halálra ítélt Ágostont „kicserélik”, így a jogász Moszkvába kerül. Innen származik a dokumentumok másik érdekes csoportja, az a levelezés, amelyet titokban a feleségével folytatott. Ormos Mária szerint a népbiztos története számos tanulsággal szolgál, rámutat a a reformpárti szociáldemokraták motivációira, hogy miért vállaltak pozíciót és azzal együtt „felelősséget” a Tanácsköztársaság idején.

„Ágoston Péter nem volt kommunista, még csak hithű szociáldemokratának sem mondanám. Őt a szociális érzékenysége vezette” – vélekedett a kutató, aki felidézte, Ágoston már nagyváradi évei alatt sokat tett az elesettekért. „Hitte, hogy a szegényeket, az ostobákat, de még a bosszúszomjasokat is a kultúra révén lehet felemelni. Amihez nem kell forradalom” – méltatta Ágoston kultúraszervező munkásságát Ormos Mária.

A történész rámutatott, hogy Ágoston Péter nevéhez fűződik „a békés átmenet forgatókönyvének” a kidolgozása is, ezért töltötte be ő a külügyminiszteri posztot a Peidl-kormányban. „A kollektív bűnösség elve alapján ítélték el. Ezért mint bűnügy is érdekes az ő története, nemcsak a személyisége miatt. Az ő sorsa érdekes adalék lehet a Tanácsköztársaság születéséhez és leépüléséhez” – tette hozzá.

A kötetet november 23-án 17 órakor mutatják be Budapesten, a Politikatörténeti Intézet konferenciatermében.

Forrás: MTI/Kultura.hu