Petőfi Sándor a családtörténet tükrében

Iskoláskorunkból ismerjük Petőfi A magyar nemes című versének ismétlődő verssorait: „Én magyar nemes vagyok.” Ezt a verset nem önmagáról írta, hanem a magyar nemesről, ám ehhez a kiváltságos társadalmi réteghez tartozott ő is: Apai ágon valóban nemesi származású a Petrovics család. Ferenczi Zoltán, Petőfi első jelentősebb életrajzírója és Csergheő Géza genealógus foglalkoztak a család nemesi származásával, úgy tudták, hogy Petőfi őse az a Petrovics Márton vagy ennek testvére, János, akik I. Lipóttól 1667-ben katonai teljesítményükért kaptak nemességet. Dr. Ónody Magdolna, a Petőfi család újabb történetírója szintén a fentieket nevezi meg ősökként, anélkül, hogy a leszármazást adatokkal alátámasztaná. Czeizel Endre, az ismert genetikus, aki szintén foglalkozott Petőfi, a költőgéniusz származásával, nem osztja a fentiek véleményét, megítélése szerint, csak névrokonok azok a Petrovicsok.

Petőfi nemesi őseiről mai ismereteink szerint nem maradtak fenn dokumentumok, a nemesi igazolásokról sem; de hagyományosan ott élt a családban a nemesi származás tudata. A XVI. században a törökök terjeszkedésével sok horvátországi család elhagyta otthonát, s többen az észak-magyarországi vármegyékben telepedtek le. Feltehetően ezek között kell keresni a költő apai ősét is, aki a királyhoz való hűségért kapott nemességet, de csak a dédapáig vihető vissza a származás. Petrovics György 1747-ben vette feleségül Pazsitka Borbálát a felvidéki Vagyócon, feltehetőn sokadik gyermekként 1768-ban itt született egy Tamás nevű fiuk. 1785-ben a család a jobb élet reményében Aszódra költözött. Itt a szlovák származású báró Podmaniczky család volt a földbirtokos. Nagy erőfeszítéseket tettek gazdaságuk felvirágoztatására, és ösztönzésükre több evangélikus-luteránus vallású szlovák család telepedett ide, a földesúr is luteránus volt. Petrovics Tamás itt tanulta el a mészárosmesterséget, s még abban az évben, mikor ide kerültek, 17 évesen megházasodott: az ugyancsak szlovák származású Salkovics Zsuzsannát vette feleségül. 1786-ban megszületett első gyermekük, Mihály, majd három év múlva Erzsébet, de ekkor már Kartalon laktak. 1791-ben itt született István, aki a költő apja lett, 1794-ben pedig születik János, de ő már Valkón látta meg a napvilágot, ahol szintén mészárszéket bérelt az apa. Majd visszaköltöztek Aszódra, innen meg Domonyára, ahol a költő nagyapja, Petrovics Tamás 1817-ben meghalt. A költő apjának volt egy későn született húga is, Borbála, aki Csalár Jánosnéként Kiskunfélegyházán lakott, s a költő, mikor 1848-ban itt járt, náluk volt szálláson.

Petőfi apja tehát, Petrovics István, 1791. aug. 15-én született Kar­talon, s 1818. szept. 15-én vette feleségül Hrúz Má­riát, aki 1791-ben született a Tu­rócz megyei Lies­nón. A Hrúz család itt és Kelemenfalván volt elterjedve. Evangélikus szlovákok voltak, leginkább cselédként vagy vándorkereskedőként keresték kenyerüket. Nec­pá­lon a Justh-kastélyban találjuk a költő anyai dédszüleit, Hrúz Györgyöt feleségével, Gasparek Annával mint cselédeket. Két fiuk ismerős: György és János, ez utóbbi 1762-ben született és felesége Jerabek Zsuzsanna lett. E házasságból a költő anyja, Hrúz Mária 5. gyermekként született 1791. aug. 26-án. Az előbbi 4 csecsemőkorban sorra elhalt, és Mária után még született 4: Éva, János, Mátyás és Anna. 1813-ban a Hrúz család Pestre költözött, de ekkor a költő anyja már Aszódon nagybátyjánál, Hrúz György aszódi tanítónál volt alkalmazásban, mint amolyan házi cseléd. Itt tanult meg magyarul beszélni, írni-olvasni nem tudott. Tanító nagybátyja Aszódról Tarcsára, onnan Maglódra került, innen meg Pestre, ahol elszegényedve halt meg. Mikor a maglódi tanítói állását is elveszítette, Mária unokahúga a maglódi evangélikus lelkészhez került szolgálónak. Gyakran járt bevásárolni a mészárosokhoz is, s itt ismerkedett meg a szép fiatal leány Petrovics István mészárossegéddel, bár nem lehetett szó barátságról sem, mert Hrúz Mária, a pap szolgálója Lány Sámuel ifjú csizmadialegénybe volt szerelmes. Közben a maglódi lelkész Kiskőrösre költözött, a szolgálója ide már nem követte, hanem elment Pestre. De itt a városi életet nem sokáig bírta, egy év múlva visszatért Aszódra, a báró Podmaniczky családnál lett mosónő. Míg Pesten volt, addig Lány Samu megnősült, Petrovics István pedig fel-felkereste szüleit Aszódon, és amikor a szabadszállási mészárszék bérbe vevésével a családalapítási feltételeket is biztosítva látta, megkérte Hrúz Mária mosónő kezét. Három évig Szabadszálláson laktak, 1821-ben már a kiskőrösi mészárszék főbérlője lett, itt született. 1823. jan. 1. első perceiben Sándor. Még aznap megkeresztelték. További életútját fölösleges részletezni, az mindnyájunk által ismert.

Inkább öccséről, az 1827. aug. 18-án született Istvánról annyit, hogy bátyjánál is jobb tanuló volt, s maga is verselgetett, meg apja mellett mészároskodott. A szabadságharcba önként jelentkezett, s mint főhadnagy derekasan helytállt, majd pedig mint százados. Világos után lefokozták, s büntetésül besorozták az osztrák hadseregbe. Megtanult németül, s közben 3 évi rabságot is szenvedett. 1857-ben Dánosra került a földbirtokos Gaylhoffer János két fia mellé nevelőnek, itt ismerte meg tanítványai nővérét, a 15 éves Antóniát. A rangos német család a bajor választófejedelemmel is rokonságban állott, s kikérték maguknak, hogy lányuknak egy 17 évvel idősebb házitanító udvaroljon. Erre ő megharagudott és elment Csákra, Geiszt Gáspár uradalmába, ahol előbb ispán, majd tiszttartó, végül jószágigazgató lett. Sikeres munkája során nemcsak a gazdaság virágzott, ő maga is meggazdagodott. A szerelem nem hagyta nyugodni, titokban sokat írt Antóniának, s bár sosem kapott leveleire választ, végül mégis összeházasodtak. Csákon laktak, de az ifjú asszony hamar észrevette, hogy férjének viszonya van egy „pusztai asszonnyal”. 8 hét után otthagyta urát, nem váltak el, de soha többet nem látták egymást. 17 év múlva végrendeletében a hites feleségére hagyta 400 holdas birtokát. Gyermekük nem született.

Petőfi Sándornak született egy Zoltán nevű fia 1848. dec. 15-én Debrecenben, de a hányatott sorsú ifjú 1870. nov. 5-én Pesten meghalt. Édesanyja, Szendrey Júlia, mint köztudott, hamar eldobta ,,az özvegyi fátyolt”, férjhez ment Horváth Árpádhoz és e házasságból született Attila, Árpád és Ilona.

Szendrey Júlia Szendrey József és Mohátsy Mária unokája, Szendrey Ignácz és Gállovics Anna-Máli leánya. Húga, Szendrey Mária – akit valamikor Petőfi István is kinézett magának, amikor bátyja e családba házasodott – Gyulay Pál költő felesége lett.

A festő Orlay Petrich Soma (1822–1888) is rokona a költőnek. Petőfi apai nagyanyja, Salkovics Zsuzsanna unokatestvére volt Salkovics Péternek, akinek leánya, Salkovics Karolina Petrich Sámuel mezőberényi csizmadia felesége volt, ezek fia volt Orlay Petrich Soma. Egy évvel volt idősebb a költőnél. Petőfi náluk járt utoljára, mielőtt eltűnt volna a segesvári csatában.

A Petrovicsból úgy lett Petőfi, hogy a horvát hangzású nevet fordította le magyarra: Petrovics – magyarul Péter fia, a régiek Pétert Petőnek becézték (mint a Benedeket Benőnek), s így lett Pető fiából Petőfi. A költő 1842. nov. 3-án megjelenő Hazámban című verse aláírásaként használta először a Petőfi nevet. Apja élete végén, öccse pedig kezdettől fogva a magyar hangzású nevet használta, de nem a név tette őket magyarrá…

,,Ha nem születtem volna is magyarnak, e néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, a legelhagyatottabb mindenkinél a föld kerekén.”

Józan Lajos
huszti református lelkipásztor