Megemlékezés Salánkon

November 27-én, a zord idő ellenére is nagy számban sereglettek egybe Salánk község lakosai, köztük igen sok idős férfi és nő is a nagyszőlősi járási község szoborparkjában emelt 1944-es emlékműnél, megemlékezve a kárpátaljai magyarságot több mint fél évszázada ért tragédiáról.

A rendezvény megnyitóján Kalanics Éva, a KMKSZ Salánki Alapszervezetének elnöke kifejtette: ezen a komor késő őszi napon azért gyűltünk össze, hogy fejet hajtsunk azon férjek, apák, fiak emléke előtt, akik számára a „háromnapi munkából” három év lett, sokuktól pedig az életüket vette el a sztálini önkényuralom. Majd üdvözölte a megjelenteket, köztük Barta Józsefet, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete elnökét, Kész Barnabás történészt, a KMPSZ Nagyszőlősi Regionális Szervezete elnökét, Csirpák József görög katolikus parochust és Balogh Attila református lelkipásztort. A köszöntések után pedig a Salánki Mikes Kelemen Középiskola tanulói olvasták fel a lágerekben született költeményeket, melyekben a Gulag hideg poklát megjárt férfiak idézték fel szenvedéseiket.

Barta József leszögezte: az elhurcolt magyar férfiak esetében nem az volt a fő cél, hogy rabszolgákként dolgoztassák őket a Szovjetunió háború utáni újjáépítésén, hanem az, hogy megfélemlítsék nemzetrészünket, megtörjék a gerincünket, s így a szovjethatalom azt tehesse velünk, amit akar. Mi viszont úgy adózhatunk a legnagyobb kegyelettel az áldozatok emlékének, ha gyilkosaik nem érik el, amit akartak, ha nem félünk büszkén vállalni nemzeti hovatartozásunkat, ellenállunk a beolvasztó kísérleteknek, s folytatjuk harcunkat szabadságunkért. Szinte naponta tanúi lehetünk a magyarországi nemzeti kormány erőfeszítéseinek, melyekkel megpróbálják kiszabadítani anyaországunkat a nemzetközi pénzvilág hálójából, az adósságcsapdából. Kívánjuk, hogy legyen elegendő bátorságuk, bölcsességük és kitartásuk harcukhoz. Időnként pedig megéljük a magyarellenesség kárpátaljai megnyilvánulásait, ami hol egy történelmi emlékhely meggyalázásában, hol egy nacionalista sajtótermékben, hol egy osztálysarokügyben jelenik meg. De ne féljünk megküzdeni igazunkért! „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem” – mondta Bibó István. „Ne félj, csak higgy!” – mondta Jézus. Meg kell szabadulnunk a félelemtől.

Kész Barnabás felidézte 1944 őszét, amikor mintegy 40 ezer kárpátaljai magyar férfit hurcoltak el a Gulagra, mert egy „bűnösnek” kikiáltott nemzet fiai voltak, mert férfiak voltak, akiktől még legyőzöttekként is tartott a sztálini rezsim, az a diktatórikus rendszer, mely a 18 és 50 év közötti férfiak deportálásával azok családtagjait fosztotta meg a kenyérkeresőktől, így akarva elpusztítani a kárpátaljai magyarságot. A foglyok a Gulag 350 főtáborába és mintegy 4000 melléktáborába kerültek, ahol legalább egyharmaduk, mintegy 15–18 ezer ember pusztult el az éhezéstől és a szomjúságtól, a megerőltető munkától, a betegségektől, az embertelen bánásmódtól, a „védőoltás” címén beléjük fecskendezett méregtől, valamint a fagyhaláltól. A túlélők pedig évek múlva hazatértek, hogy aztán évtizedekig titokban tartsák az átélt borzalmakat, melyekről csak 1989 óta beszélhetünk nyíltan. Salánkról 301 férfit hurcoltak el, s legalább 59-en életüket vesztették a lágerekben.

Nekünk már nem kell életünket áldoznunk magyarságunkért, de mindent meg kell tennünk azért, hogy a kárpátaljai magyarság, melyért a mártírok életüket áldozták, fennmaradjon. Vértanúink elvárják tőlünk, hogy mi is merjünk magyarok és férfiak lenni, ha megbántanak minket nemzetiségünkben, mert egy népnek sincs több joga a másiknál ahhoz, hogy itt éljen, a szülőföldünkön. Vagy amikor el kell döntenünk: anyanyelven taníttassuk-e gyermekeinket, jól tudván, miszerint az iskola a nemzet fennmaradásának egyik záloga, vagy amikor egy választáson döntenünk kell: magyar pártok jelöltjeire adjuk-e le a szavazatunkat, vagy amikor egyszerűen egy virágot kell letennünk az áldozatok emlékművénél. Ennyivel tartozunk mártírjainknak és saját önbecsülésünknek.

Csirpák József parochus visszaemlékezett rá, hogy amikor boldog II. János Pált pápává választották, Jézus szavaival fordult a Szent Péter-bazilika előtt egybesereglett tömeghez: „Ne féljetek, itt vagyok.” S alig több mint tíz év múlva összedőlt a szocialista világrendszer. Isten megroppantotta a kommunizmus gerincét. Az Úr mindig felemeli az elesetteket, s igazságot szolgáltat. Balogh Attila tiszteletes pedig tanítómesternek nevezte a történelmet, melyből mi is tanulhatunk. Itt és most azokról is megemlékezhetünk, akiket Isten megsegített, s hazavezérelte őket a táborokból. Reménységben tartattak meg, s mi is az Úrban bízva maradhatunk meg magyarokként Kárpátalján.

A Himnuszt követően a megjelentek elhelyezték koszorúikat az emlékmű talapzatán.

Lajos Mihály

Kárpátalja