Aranyosi Ervin: Péntek 13.
Ma átment előttem egy fekete macska! Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,
Ma átment előttem egy fekete macska! Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,
Egyedül vagyok. A párkányra madár szállt.
Réz-szín bross lett lehulló levélből, ezüst ékkő tüzes nyár hevéből, levélzörgés – ősz-karmester hangol – elbűvöl a szeptemberi sanzon…
Felhőkbe fúrták már fejüket az északi hegyek, és elszéledtek barátaim a sárguló cserjék között.
Pirosodik a vadszőlő-levél. Most megint régi leveleket olvasok.
Bátorság. Indulj. Meg ne torpanj. Ne kérdezd, hogy a célod hol van. Köss könnyű kendőt, köss sarut. Ki tudja, meddig visz az út.
Utolsó dühével lobog a nyár,
Mérd az időt, de ne a mi időnket, a szálkák mozdulatlan jelenét,
Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál
Szakadt bakanccsal lábadon bolyongsz idegen tájakon,
End of content
End of content