Tóth Árpád: Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
A nap verse
Csukás István: Sün-mese
Tüskéshátú sün barátom, merre jártál, mondd, a nyáron?
Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű
Hátam mögött – szívem is hallja, törik az őszi fű, Te jössz, tudom. Miről? A lépted nesze is gyönyörű.
Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Kányádi Sándor: November
Nyugaton, keleten vörös az ég alja. Régtől nem kelepel
Túrmezei Erzsébet: Nem tehetett másképp!
Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik. Tudós vitát és tisztulást akart.
Gárdonyi Géza: Ha meghalok
Ne nézzetek rám borzalommal, ha meghalok: az a halott a koporsóban nem én vagyok. Csak hamu az, elomló televény. A láng eltűnt. A láng, – az voltam én.
Tarasz Sevcsenko: Dnyeper partja
Dnyeper partja bogas-gallyas, fűz-csalitban jávorszarvas,
Petőfi Sándor: A királyokhoz
Azt adok, mit vajmi ritkán kaptok, Ti királyok, nyílt őszinte szót, Ahogy tetszik, köszönjétek meg, vagy
End of content
End of content